2019. december 30., hétfő

TOP 12: Kedvenc olvasmányaim 2019-ben

Én is elkezdem az év végi összegzős posztok végtelen sorát rögtön egy olyan bejegyzéssel, ami sok könyvmolynak nagy fejtörést szokott okozni, vagyis az elmúlt év kedvenc olvasmányaival. Bár úgy érzem, hogy az idén elolvasott 52 (hacsak be nem fejezem A tükörjáró 3. részét, akkor 53) könyv közül a legtöbb nagyon jó volt, mégis könnyebben tudtam választani 12-t közülük, mint például tavaly. Sorrendet viszont nem akarok és nem is tudnék felállítani közöttük, így olvasási sorrendben láthatjátok őket.

Kate Quinn: Alice hálózata
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Grecsó Krisztián: Vera
Bernhard Schlink: A felolvasó
Kim Leine: Kalak
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (a Nápolyi regények befejező része)

Ahogy az lenni szokott, nagyon változatos ez a lista is, sok szépirodalommal, szórakoztató irodalommal, fantasy-val, viszont kevés magyar szerzővel és non-fiction-nel. Kíváncsi vagyok a jövő évem milyen lesz olvasásügyileg, de addig is jön még egy részletesebb éves összegzés is.


Nektek melyek voltak a kedvenc olvasmányaitok 2019-ben? :)

2019. december 8., vasárnap

Lohonyai Dóra: Karmaváltás

Lohonyai Dóra és gyermekeinek indiai kalandjairól pár hónapja olvastam először a Marie Claire-ben és már akkor hihetetlennek találtam, hogy valaki olyan bátor legyen, mint ez a nő. Három gyermeke közül ketten autisták, így anyaként hatalmas felelősség hárul rá. Mindent kipróbáltak már a gyermekeivel, ami segíthetné a fejlődésüket és tavaly ősszel még Indiába is elutaztak, hogy egy guru segítségét kérjék. Ebből először blog született, majd ez a könyv.
Engem több ponton is érdekelt ez a történet. Nagyon vonz az indiai kultúra, egyre többet foglalkoztat az anyaság kérdése és mindig is különlegesnek gondoltam azokat az embereket, akik valamiben eltérnek az átlagtól. Így nagyon örültem, amikor a Publio Kiadó megkeresett, hogy elolvasnám-e ezt a könyvet.



A Karmaváltás egy útinapló vagy memoár a család Bangalore-ban töltött közel fél évéről, amikor szinte mindennap gyógyításra járták, de közben igazi indiaiakká is váltak. Ahogy elkezdtem a könyvet, úgy éreztem, hogy ez a napló túl sok minden akar lenni, ahogy az alcímben is olvasható, szólni akar Indiáról, a megküzdésről, az autizmusról, de az elején inkább csak Indiáról szólt. Egy idő után viszont hozzákapcsolódott, hogy milyen nehézségeik vannak a beilleszkedéssel és, hogy egyáltalán milyen autista gyermekekkel nemcsak egy teljesen más kultúrában, hanem egy átlagos hétköznapon az élet.

Én nagyon élveztem olvasni ezt a rendhagyó naplót, minden abszurd, vicces és szívszorító pillanatával együtt. Minden "témából" kaptam elengendő olvasnivalót. Mivel nagyon szeretek főzni és az indiai ételek nagy kedvenceim (mint kiderült abban hasonlítok is rájuk, hogy én is képes vagyok bármiből curry-t készíteni), így örültem a gasztronómiai kalandoknak, és annak is, hogy nemcsak Bangalore-t fedezhettem fel a családdal, hanem India több más részét is.
Ami különösen tetszett, hogy úgy éreztem a szerző nem szépített semmit, ugyanúgy megjelentek az életük árnyoldalai és az indiai élet nehézségei is. Olyannyira, hogy bár tényleg nagyon érdekel az indiai kultúra, de kicsit elment a kedvem a jövőbeli odautazástól, mert az olvasottak alapján nem érzem magam elég talpraesettnek hozzá.

Mivel én abszolút nyitott vagyok a "spirituális" dolgok iránt, nem kérdőjeleztem meg, hogy egy anya, akinek van lehetősége rá, miért viszi el egy indiai guruhoz az autista gyermekeit. Ami inkább ott lógott nálam végig a levegőben azaz elfogadás kérdése, ami borzasztó nehéznek tűnik külső szemlélőként is. De nem éreztem, hogy a szerző bármikor is igazán kétségbe lett volna esve, hogy ő szentül hitt a gyógyulás lehetségességében, ő csak nem adta fel, ami nem az elfogadás ellentéte.

Ajánlom ezt a könyvet szemléletformáláshoz, de olvassátok nyitott szívvel és elmével.

Értékelés:

4/5

Fülszöveg

Hogyan ​lehet anyaként gyermekeink gyógyíthatatlan állapotát elfogadni, mégis mindent elkövetni a megoldásáért? Hogyan lehet a komfortzónánkból könnyedén kilépni egy ismeretlen, jobb jövő ígéretéért? Mik az igaz hit és remény dimenziói egy olyan világban, ahol egyedül vagyunk a megoldhatatlan nehézségeinkkel? Hogyan lehet minden helyzetből a legtöbbet kihozni, bármi legyen is az, és a kilátástalan helyzetek ellenére is az élet napos oldalán maradni? Erről, a bátorságról és indiai életükről szól ez a személyes történet. A mindenre elszánt anya három gyerekével egyedül nekivágott az ismeretlennek: egy korábban fehér embereket nem fogadó, jó hírű dél-indiai guruhoz utazott, aki azt ígérte, karmaváltással mulasztja el a gyógyíthatatlant, két gyermeke autizmusát, értelmi fogyatékosságát, Tourette-szindrómáját és figyelemzavarát. Sokaknak erőt, reményt és inspirációt adó, hol megnevettető, hol megríkató, mélyen őszinte történet ez, melyből nemcsak az autizmussal való mindennapos együttélés nehézségeibe pillanthatunk be humorral, hanem a dél-indiai életbe is. A színes-szagos India szinte életre kel a történetet olvasván, és megtudhatjuk, milyen nőként egyedül egy teljesen más, számunkra egzotikus világban helytállni.



2019. december 6., péntek

Téli olvasmánytervek 2019-20

Elérkezett a december és vele hihetetlen, de az igazi tél és az évszakra tervezett olvasmánylistám is. Úgy döntöttem, hogy jövőre nem fogok jelentkezni a várólista csökkentésre, hanem csak évszakos listákat készítek majd, mert ezeket jobban észben tartom és a tapasztaltak szerint jobban be is szoktam tartani. Legalábbis az Őszi listámról a könyvek több, mint felét, tízből hatot elolvastam, ami nagyobb siker, mint mondjuk az idei várólista csökkentés, amit összesen 4 elolvasott könyvvel fogok zárni.



12+1 könyvet válogattam össze a listára, amelyek szokás szerint nagyon vegyes témájúak. Ezek közül 4 könyvtári, a többit pedig mind idén kaptam vagy vásároltam. A +1 a Harry Potter második része, ami sokadik újraolvasás lesz és remélem jövőre követi majd a többi rész is.

1. Ljudmila Ulickaja: Szonyecska (könyvtári)
2. Beth Kempton: Wabi Sabi (könyvtári)
3. Susie Orbach: Terápiában (könyvtári)
4. Malala Yousafzai: Nincs más út (könyvtári)
5. Irvin D. Yalom: Úton önmagamhoz
6. Karl Ove Knausgard: Halál
7. Mona Awad: Nyuszika
8. Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
9. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
10. Christelle Dabos: Bábel emlékezete
11. Elizabeth Gilbert: New York lányai
12. Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok
+1: J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (újraolvasás)

Ti írtok téli olvasmányos listát? Van olyan könyv, amit kifejezetten decemberben szerettek (újra)olvasni? :)

2019. december 2., hétfő

KÖNYVFÜGGŐK PROBLÉMÁI BOOK TAG

Nemrég meghívást kaptam Just a Bookish Soul-tól egy igazi könyvmolyoknak való booktag-re. Vissza kellett tekernem a videót, mert nem hittem el, hogy Dominika engem említett, de nagyon-nagyon örülök neki és köszönöm szépen. :) Itt vannak ez én válaszaim: 

1. Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?
Van bizony. :D Mindig hangulatfüggő, hogy mibe kezdek bele és sajnos az újabb könyveim előnyt élveznek, így van sok könyvem, ami régóta a polcomon hever olvasatlanul.


2. Már elolvastad egy könyvnek több mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?
Már a könyv elején eldől számomra, hogy tetszik vagy nem, így több, mint felét nem olvasom el, ha nem tetszik. Viszont előfordult már, hogy olyan könyvet hagytam félbe jóval a fele után, ami nagyon is tetszett, csak valahogy már nem volt hozzá hangulatom.


3. Közeledik az év vége, és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?
Semmit. :D Szeretek listákat írni, jobban, mint betartani őket. Nem történik semmi, ha nem sikerül betartani, nem akarok kötelező olvasmányokat gyártani magamnak.

4. Egy könyvsorozatnak, amit imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?
Egy picit szúrná a szemem, de nem sokáig foglalkoznék vele. Mondjuk ha jobban belegondolok, szerintem nincs is ilyen különbség a könyvsorozataimnál.

5. Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldalara állna?
Az ismerőseim/barátaim nem olvasnak annyit, mint én és általában nem is olvassuk ugyanazt. Gyűlölni, meg nem szoktam könyveket, szóval ez egy nehéz kérdés számomra. Ha ilyen előfordulna, inkább csak beszélgetnék arról, hogy másoknak milyen volt a könyv és nekem mi a véleményem róla.





6. Nyilvános helyen olvasol, és nagyon felzaklat a könyv, annyira, hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?
Nyilvános helynek leginkább valamelyik tömegközlekedési eszközt tudom elképzelni, mert a napi olvasási időm nagy része ott telik el és azt gondolom, hogy simán sírnék és olvasnék tovább, mert egyrészt az embereket nem nagyon érdekli a másik ember, másrészt teljesen természetesnek gondolom, hogy valaki elérzékenyül egy könyvön.


7. Egy könyvnek, amit nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újraolvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod a folytatást, vagy bestresszelsz… stb?
Csak simán elkezdem a folytatást, pár oldal után általában eszembe jutnak a szereplők, az előző könyvben történtek és a hangulat.

8. Nem akarod kölcsönadni a könyveidet senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar kérni tőled egyet?
Régebben nem szívesen adtam kölcsön könyveimet, mert féltem, hogy összegyűrik, nem adják vissza, stb. és bár ezek mind bekövetkeztek, de azért mostanában már szívesen adok kölcsön, mert szeretném, ha mások is átélnék azokat az érzéseket, élményeket, amelyeket nekem adott a könyv.
9. A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl ezen az olvasási válságon?
Hála Istennek ilyen még nem volt, de általánosságban az olvasási válságot úgy próbálom leküzdeni, hogy addig keresgélek egy olvasmányt, ameddig találok kedvemnek valót. Ilyenkor sok könyvbe belekezdek néhány oldal erejéig, de mindig elég hamar találok valamit, általában valami könnyedebb olvasmányt, mint például legutóbb Colleen Hoover egyik könyve.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy olvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?
Általában azokat az új könyveket szoktam előrendelni/megjelenés után közvetlen megvenni, amelyeket a kedvenc/nagyon szeretett íróm írt vagy egy nagyon szeretett sorozatnak a folytatása. Ilyen volt mostanában A tükörjáró 3. része és Elizabeth Gilbert új regénye is, a New York lányai. A többi vásárlásom általában akciófüggő, de néha befigyel pár impulzusvásárlás is.

11. Végre sikerült megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna, és alig várod, hogy olvasd őket… de meddig hevernek a könyvespolcon, mielőtt ténylegesen el is olvasnád őket?
Nem tudom mitől függ, hogy melyik könyvet olvasom el hamar és melyiket akár évek múltán sem. Ha tudnám, akkor nem lenne olvasatlan könyvem, mert akkor máshogy válogatnám meg, hogy miket vásárolok.

Szerintem ez egy szuper kis tag volt, igazán jó kérdésekkel. Éppen ezért én is szeretném megjelölni Dórit és Pupillát. Remélem kitöltitek, lányok. :)