Tinédzserkor, öngyilkosság, társadalombírálat - néhány szóban így tudnám jellemezni ezt a regényt, ami csak úgy vitt és elsodort magával.
*
Fülszöveg: Valami olyat kell véghezvinni, ami egyszer és mindenkorra beleég a szürke átlagemberek agyába. Valami olyat, ami számít.
Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?
A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.
Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Csak négy barátjától: a Humphrey Bogart-rajongó szomszédtól, egy fiatal hegedűvirtuóztól, egy lelkész lányától és egy tanárától.
Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, sorra fény derül Leonard titkaira.
Talán egy nap elhiszi, hogy nem baj, ha valaki másmilyen, mint a többiek.
Sőt, néha még jó is.
A Napos oldal írójának új regénye titkos zugokba enged betekintést. Egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek… ahogy az a kamasz fiúk elméjében lenni szokott.
„Leonard életében veszélyes gyorsasággal váltakoznak a kemény helyzetek és a szép pillanatok. Gyorsan olvasható a története, mert egyszerűen nem lehet letenni. Leonard Peacockot soha nem fogom elfelejteni. Imádom ezt a könyvet.” – Jay Asher, bestsellerszerző (13 okom volt)
*
Mostanában nagyon rákattantam Just a Bookish Soul youtube csatornájára, imádom hallgatni, nézni a videóit mosogatás vagy főzés közben. Már ezer éve olvastam utoljára Vörös Pöttyös könyvet, de "ha ezt is olvastad, akkor ez is tetszeni fog" videójában Az egy különc srác feljegyzéseihez - ami az egyik örök kedvencem - hasonlóként beszélt a Leonard Peacock-ról, így ki is kölcsönöztem a könyvtárból.
Már az elejétől fogva tudtam, hogy tetszeni fog ez a történet. Nincs hosszú bevezetés, rögtön elindul Leonard "utolsó" napja, ami egyben a születésnapja is. Ajándékokat visz a számára fontos személyeknek, közben visszaemlékezik a múltban történt fontos eseményekre és rejtélyes levelek is előkerülnek a jövőből, amiket először nagyon nem tudtam hova tenni, de a végére persze minden kiderült.
Nagyon sodró volt az egész könyv, ami amúgy sem hosszú, de olvastatta magát. Egyedül az zavart az elején, hogy rengeteg lábjegyzet volt benne, amelyekben fontos információak voltak, de ez valahogy lassította az olvasást. Szerencsére ahogy haladtam egyre kevesebb lett belőlük.
Beleéltem magam a sztoriba, de közben az is ott motoszkált bennem, hogy ez nem egy egyedi történet, tényleg nagyon hasonlít Az egy különc srác feljegyzéseire és a 13 okom volt-ra is. Ez mondjuk szerintem nem probléma, rengeteg egy kaptafára íródott rossz könyv van, de ez viszont jó és a hasonlóság ellenére tényleg nagyon jó élmény volt olvasni.
Leonard egy nagyon szimaptikus és intelligens srác, nagyon jó meglátásai vannak a társadalomról, a felnőttkorról. Aki érezte valaha kívülállónak magát, az biztosan fogja őt szeretni. A központi téma pedig - az öngyilkosság - szerintem egy olyan dolog, amelyre nem lehet eléggé felhívni a figyelmet. Arra is megtaníthat ez a történet, hogy legyünk empatikusak egymással, mert amit sokszor az emberek nyavalygásnak vagy panaszkodásnak titulálnak, az másnak az életét veszélyeztető probléma lehet.
Kortól nemtől függetlenül mindenkinek ajánlom ezt a regényt, akkor is, ha olvasta, a fentebb említett két könyvet és akkor is, ha nem. :)
Értékelés: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése