2018. január 1., hétfő

Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha

A 2017-es utolsó olvasmányom ez a rövid novelláskötet volt. Két nap alatt be is faltam. Péterfy-Novák Évát sokan az Egyasszony című könyvéről ismerhetitek. Én még csak néhány cikkét olvastam, illetve tavalyelőtt egy könyvbemutatón volt ő is vendég és már akkor szimpatikus volt nekem. Mikor megláttam A rózsaszín ruha borítóját akkor tudtam, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom, de persze az Egyasszony is a várólistámon van már régóta.


"Tízéves vagyok, és Gizi a legjobb barátnőm. Ő az, akivel meg tudjuk beszélni az élet dolgait. Mert vannak ám az életnek dolgai, még egy tízéves szemével is."

Ez a novelláskötet számomra elég hasonló volt Szentesi Éva Kardos Margit disszidál című ősszel megjelent könyvéhez, de ezt nem negatívumként írom, hiszen azt is nagyon szerettem. Minden kis novella az emberi kapcsolatok velejét boncolgatja, legtöbbször férfiak és nők viszonyát. De nem feminista történetekre gondolok itt, hanem olyan letaglózó, csattanós sztorikra, amelyek mindkét nem hibáit, árnyoldalait megmutatják. 
Bár gyorsan lehet végezni a könyvvel, mert olvastatja magát, pörgősek a novellák, kíváncsi az ember, hogy "na mi lesz a csattanó?", de mégis nehéz a váltás egyik történetről a másikra, mert némelyik sztori olyan sokkoló, hogy csak bámulsz magad elé. Bevallom pár hete egyszer már elkezdtem olvasni a könyvet, de az első novella utána abbahagytam, mondván nekem ehhez most nincs idegzetem, annyira felpiszkálta a lelkivilágomat. Aztán most meg befaltam szinte egyszerre az egészet és nagyon jól esett, szívesem olvastam volna még tovább. Mindegyik novella tetszett, de a kedvencem Csokiszív 1-2. volt, amit már Szentesi Éva könyvében is olvastam, illetve nagyon emlékezetes volt a kötet címadó története is.

Nem vagyok/voltam egy nagy novellakedvelő típus, de ezután a könyv után (is) úgy éreztem, hogy el tudnék én élni csak novellákon. Tömegközlekedéshez ideális egy ilyen kis könyvecske, de nekem itthoni bekuckózáshoz is tökéletes volt.


"Az örök barátság fontos dolog, nemcsak amolyan mondom, aztán nem is így gondolom, ezt aputól hallottam."


Értékelés: 5/5