2017. február 9., csütörtök

Könyves zárás - 2017 Január

Az év első hónapja túl sok mindenről szólt ahhoz, hogy a könyvekről szóljon, de mégis olvastam elég szép számmal és persze vásároltam is. 

Olvasások
Bár sok volt a vékony könyvecske, de jól meghúztam a januárt 8 könyvvel és a havi egy vcs-t is teljesítettem. Nem hiába jó ez a vizsgaidőszak.

Lao-ce: Tao Te King
Még decemberről hoztam át, de egyszerűen nem tudtam egyben elolvasni. Sokszor túlragozza az evidens dolgokat is, de néha jó lenne kinyitni, hogy kicsit fejbekólintson.

Őszentsége a XIV. Dalai Láma - Howard C. Cutler: A Boldogság esszenciája
Szintén egy bölcsességes könyv, amit az egyetemi műhelymunkámhoz olvastam. Ugyanazt gondolom róla, mint a Tao Te Kingről.

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
Szerintem a Garfield volt az utolsó képregény, amit nem újságban olvastam, de a Sarah's Scribbles már az első képkockájával megvett magának, pedig "csak" annyi a titka, hogy mindenki magára tud ismerni benne.


Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
Komolyabb vizekre evezve volt egy terápiás könyv is januárban (meg később még egy), ami ebben a témakörben sok dolog miatt érdekes volt számomra. Aki kíváncsi egy pszichoanalízis leírására a kliens szemén keresztül, annak nagyon ajánlom.

Egy különleges mese az elengedésről, különös szereplőkkel, különös környezetben. Szerintem sokkal többet ér, minthogy állandóan le legyen akciózva, persze ez azért van, mert nem a mainstream vonalat képviseli.

Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Számomra igazi csemege volt és Yalom bácsi pedig egyre inkább olyanná válik számomra, mint egy bölcs nagypapa. Úgy látszik a január a "sokszor elő kell vennem" könyvek hónapja volt.

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight
Imádom a borítóját és azok közé a tiniregények közé tartozik, amiket nem csak meg tudok emészteni, de még élvezek is. Kicsit fűszeresebb, mint egy sima szerelmi sztori, az írónő szívesen játszik a szavakkal és a szereplők jellemével. És szerintem hasonlít a Hazudósokra, de nem rossz értelemben.

Lena Dunham: Nem olyan csaj
Tudom, hogy minden ember titkon azt hiszi magáról, hogy fura, pont ezért jó ez a könyv. Rámutat, hogy nem csak te vagy fura, nézz rá Lena-ra és mindjárt nem is gondolod magad olyan furának. 
Bevallom az elején szenvedtem a könyvvel és sok minden van, amit nem értek és nem is fogok soha, de a végére csak növekedett a Lena imádatom. Az év első vcs-s könyve. Girls utolsó évad jövőhéten az HBO-n.


Beszerzések
A január is "elég" vásárlós volt. Rendeltem két szakácskönyvet, mert bár lassan 3 éve vega vagyok, szeretnék egyre inkább csak növényi alapú ételeket enni. Egyelőre több kevesebb sikerrel megy. Volt egy lírás rendelésem is, mert még mindig elhiszem, hogy a kuponok azért vannak, hogy levásároljuk őket. És ráadásul még egy hiba is csúszott a gépezetbe, a Divergent második része helyett a harmadikat rendeltem meg. Persze azóta már pótoltam a hiányosságot, a február sem lesz vásárlás nélküli. Sajnos. Végül pedig a Maxim akciójából is magammá tettem két régóta áhított könyvet.
Szóval a mérleg januárban 8 - 7, végre az olvasások javára.



Áine Carlin: Legyen vegán!
Reform konyha - Vegetáriánus és vegán ételreceptek
Szummer Csaba: LSD és más "csodaszerek"
Veronica Roth: A hűséges (Divergent 3.)
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
Jeannette Walls: Az üvegvár 



A többiek januárja: Dóri, Katacita, Tekla

2017. február 8., szerda

Corinne Sweet: Mindfulness

Gyakorlatok a tudatos jelenlét eléréséhez - bárhol, bármikor

Folyamatosan és egyre nagyobb tempóban változik, hogy mit ajánlott enni, sportolni, nézni, és az is, hogy mit tehetünk azért, hogy boldogabbnak és teljesebbnek érezzük magunkat. Ezek között van olyan, ami valóban hasznos és van, ami csak mainstream. Szerintem a mindfulness-re, vagy magyarosított nevén tudatos jelenlétre (jesszusom, majdnem lehivatkoztam a fordítást) egyszerűen egyre nagyobb szükségünk van, hogy olykor megálljunk egy pillanatra és egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, érezzük az étel ízét, az állagát, halljuk a madarak csicsergését vagy akár az autók dudálását a utcán.


Akit bővebben érdekel a mindfulness, annak kezdésként tökéletes ez a könyv. Egy rövid bevezetővel kezdődik (bár azért hosszabbal, mint az enyém), ami a mindfulness kialakulásáról és jótékony hatásáiról szól, majd ezt követik a különböző gyakorlatok. Mert bizony bármikor megállhatunk egy pillanatra és befelé figyelhetünk, a metrón, sorbanállás, mosogatás vagy éppen úszás közben is. Emellett van a könyvben sok-sok inspiráló idézet és az egész gyönyörűen illusztrált, igazi nyugtató kék. Az ilyen gyakorlatos könyvekhez hűen pedig van benne rengeteg szabad hely, amit megtölthetünk a gondolatainkkal.

Nem egy egyszeri olvasmány, megéri akár naponta elővenni és kipróbálni a különböző gyakorlatokat. Kezdésnek tökéletes lehet egy alapmeditáció, de én például egy elalvást segítő gyakorlattal kezdtem el próbálkozni. Gyakorlás nélkül bizony ez sem megy könnyen, de megéri.



2017. február 2., csütörtök

Mette Jakobsen: Minou szigete

December 23-án írtam utoljára könyvajánlót és bár lenne miről írnom egyre csak tolom és tolom az időpontot, mert félek, hogy elfelejtettem véleményt nyilvánítani. Pedig a Minou szigete egy olyan regény, amelyről érdemes írni, így ez lesz idén az első.


A Minou szigetét valami nagyon extra akcióban vettem, pedig már a megjelenésekor kinéztem magamnak. Gyönyörű a borítója, a címe is titokzatos és a fülszöveg elolvasása után még inkább azzá válik.

"Ez a történet egy szigetről szól, ami olyan kicsi, hogy egyetlen térképen sem szerepel. Egy kislányról, akinek az édesanyja egy évvel ezelőtt elindult otthonról a legszebb cipőjében és soha többé nem tért vissza. Szól még Tiszteletesről, aki japán tornagyakorlatokkal tölti az idejét, Ládásról, aki különleges dobozokat szállít a világ minden tájára. Meg Nevenincs kutyáról, aki nagyon szereti az almás sütit, a tüzes karikákon való átugrálást viszont annál kevésbé. Amikor a tenger egy ismeretlen fiút sodor a partra, az ő egyhangú életük teljesen felborul, Minou pedig nyomozásba kezd…"

Szerintem ez a történet most már mindig a télre fog emlékeztetni. A hóra, a zimankóra, ahogyan Minou édesanyja is mindig megérezte, ha esni fog a hó a szigeten. Talán túl sokszor használom a különleges szót az ajánlóimban, de erre a regényre mindenképpen illik. Olyan egyedi, szorongató, édesbús hangulata van, hogy ha ezer könyvet is elolvasok életemben, emlékezni fogok rá.
Minou szemén keresztül egy olyan minivilág tárul elénk, ahol mindennek megvan a rendje, a helye. A reggel mindig kávéval kezdődik, apa mindig ugyanazt főzi vacsorára, de a lelkekben az anya eltűnése még feldolgozásra vár.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy miről is szól ez a könyv? Miért hasonlítják A kis herceghez? Legfőképpen talán az elengedésről és öntudatra ébredésről szól, hiszen Minounak meg kell birkóznia az anyukája eltűnésével és ez által olyan dolgokra rádöbbenni, ami a felnőttek világában mindennapis. A sziget komorsága, szomorúsága, ami a regény alaphangulatát adja pedig számomra nagyon hasonlít A kis herceghez. Mindkét történet a legfontosabb dolgokról szól, ezért van bennem egy feszítő érzés, ha rájuk gondolok. Az élet nem fenékig tejfel, de mégis csodálatos. Örülök, hogy vannak regények, amelyek erről szólnak
Ha választhatnék talán a Minou szigete lett volna az első, amit kedvtelésből elolvasok 12 éves korom körül. Komoly könyv, de érdemes már gyerekkorban elolvasni.