2016. november 1., kedd

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Nem éreztem, hogy annyira vártam, hogy annyira hiányzott, hogy annyira a gyermekkorom része lenne a Harry Potter varázsvilága, csak mikor az első néhány oldal után meghatódva könnyeztem. Hát újra itt vagytok...felnőttetek...gyerekeitek születtek, és már ők is a Roxfortba járnak!



És velük együtt mi is felnőttünk, sok mindenben változtunk, máshogy gondolkodunk, másfajta könyveket olvasunk, de szerintem sokan egyetértenek velem abban, hogy a Harry Potter az egyik első könyv lesz, amit a már olvasni tudó gyerekünknek a kezébe adunk majd.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek nekem egy kis nosztalgia, egy kis visszatekintés és egy adag megnyugtatás is volt, hogy az úgy szeretett szereplőim nem tűntek el és, hogy valahol bennem mindig is élni fognak.
Azonban Harryék már igazi felnőttek lettek, akik dolgoznak és mellette gyereket nevelnek, és pont Harry kisebbik fia, Albus lesz az, aki most a galibát okozza, nemcsak a szüleinek, hanem az egész varázsvilágnak. 

Tudvalevő, hogy az írónő szinte csak a nevét adta a könyvhöz, vagyis a színdarabhoz, de én a különbséget inkább csak a formában vettem észre. Nyilvánvalóan egy szövegkönyvben nagyrészt csak párbeszédek és néhány megjegyzés található, nincsenek hosszú leírások, a képzeletnek még jobban dolgoznia kell. És egy színdarab sokkal rövidebb, tömörebb, nincsenek fölösleges megszólalások. Így persze, hogy más volt ezt a történetet olvasni.
Amellett, hogy sokkal gyorsabban történt minden, sokkal hétköznapibbnak éreztem az egészet. Tetszett, ahogy megjelenítették Hermione és Ron kapcsolatát a Harry és Albus közötti "apa-fia gondok" pedig tényleg nagyon életszerűek voltak. Persze csak ha kivesszük belőle azt a részt, hogy "az apám megmentette a világot Voldemorttól és ezért...". Aztán sorolhatnám még, hogy mennyi mindenen derültem és örültem, de szeretnék teljesen spoilermentes maradni. Amit viszont nagyon fájlalok az az, hogy Ron, a legnagyobb kedvencem karakterét szerintem nagyon elszúrták, legalábbis bennem nem váltotta ki azt az érzést, mint az előzőekben.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek egyszerűen más. Más a formáját tekintve, másról szól, mint a regények, egyszerűen valami olyan után van, ami már le van zárva. Szerintem.
Nagyon jó volt kicsit visszatérni és jól szórakoztam az alatt a pár óra alatt, ameddig végigolvastam, de csillagozni nem fogom, mert nem tudnék elfogulatlan lenni.
A színházi előadást viszont nagyon szívesen megnézném.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése