"A szeretet legegyszerűbb definíciója az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak."
Az előző hónapban Mérő Lászlóval elsőztem, a november pedig végre Feldmár Andrással indult. Ahány szakértő, annyiféle stílus, sztori, tapasztalat, de aki szórakoztató és érthető pszichológiára vágyik, az egyre inkább tobzódhat a különböző könyvek között.
A Félelem, düh, agresszió és szex a szerző sokadik "kiskönyve" a HVG gondozásában, de eddig talán ennek a legkeményebb a témája. Féltem tőle, hogy nagyon fel fog zaklatni, mert olyan embernek tartom magam, aki egy légynek sem tud ártani, de úgy érzem már az első sortól kezdve betalált nálam a könyv és nem volt sok(k).
A könyv nem egy komplex, egész valami. Három részből áll, amelyek egy hosszabb bevezetővel indulnak, aztán kérdés-felelet formájában folytatódnak. Váltakoznak a témák, a saját tapasztalatok (sokszor saját családi élmények) keverednek a tankönyvi dolgokkal és az egészet körüllengi valami belsőséges, különleges hangulat. Aki hallotta már Feldmár Andrást, akár csak videóban is beszélni, az tudja mire gondolok.
Két rész érintett meg különösen, amikor az erőszakolókról volt szó és azok a részek, amikor a hipnózist a leghétköznapibb értelemben használta. Hihetetlen volt belegondolni, hogy milyen könnyen hipnotizálhatnak minket mások és mi milyen könnyen hipnotizálhatunk másokat.
Divat lett pszichológia témájú könyveket olvasni, de ha legalább egy kicsit is hatnak arra az emberre, aki olvassa őket, akkor ez egy nagyon hasznos divat.
Ezután már Feldmárt is szívesen veszek majd a kezembe, ha kell egy kis lazítás a tankönyvek mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése