Az elmúlt napokban végre szárnyaltam olvasás közben és gyorsan befaltam három könyvet is. Ennek csak az a hátránya, hogy az ilyen időszakokban szívesebben olvasok, mint írok és elképesztően le tudok ám maradni a véleményezésekkel. A napokban jönni fog még egy Modern boszorkány és egy Jane Eyre iromány is, sőt még sütis posztot is tervezek, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy elsőnek ne Nicolas Barreau könyvéről írjak.
"Tavaly novemberben egy könyv mentette meg az életemet. Tudom, ez elég valószínűtlenül hangzik. Némelyek éppenséggel túlzónak vagy melodramatikusnak tarthatják az ilyen kijelentéseket. Pedig hát pontosan így történt."
Mint olyan sok regényt, A nő mosolyát is a Molyon láttam először. Zömében pozitív véleményeket olvastam róla, de csak annyit tudtam, hogy Párizsban játszódik és imádom a borítóját. Tavaly Anna Gavalda lett az újonnan felfedezett kedvenc íróm, és bár nem szeretek elhamarkodott kijelentéseket tenni, de talán idén Nicolas Barreau lesz az. Napról napra lavírozok az olasz és a francia imádat között, ezután a történet után most hetekig Franciaországgal fogok álmodni.
"Vannak írók, akik napokig bíbelődnek regényük első mondatával. Azt mondják, ha ez az első mondat hiteles, utána a többi már magától jön. Ha jól tudom, újabban elemzik is a regények elejét, mert az első mondat olyan, mint amikor két ismeretlen ember tekintete először találkozik."
A nő mosolyában Aurélie Bredin egy apró, piros-fehér kockás abroszos párizsi étterem tulajdonosa egy esős novemberi napon mélypontra kerül. Pár hete vesztette el az édesapját és most a szerelme, Claude is elhagyja. Az eső és a rendőrség! elől egy hangulatos kis könyvesboltba menekül, ahol megveszi talán élete első olyan könyvét, ami nem szakácskönyv. Ez a könyv pedig nem csak segít számára túljutni a mélyponton, de új kalandok felé is sodorja Aurélie-t.
"Becsületesen meg kell vallanom: a gondolat, hogy annak idején a Procope-ban szolgálták fel Párizs első fagylaltját, sokkal jobban elbűvölt, mint azok a szakállas férfiak, akik bölcs eszméiket papírra vetették."
"Isten hozott, kedves Aurélie, a könyvek világában! Bevallom, reménykeltő ez a lelkesedés. A végén talán még egész elfogadható könyvbarát lesz belőled."
Én hiszek abban, hogy egy könyv menthet életet, vagy legalábbis jókor lehet ott a könyvtár vagy a könyvesbolt egyik polcán és segíthet kimászni a gödörből úgy, ahogyan ez a regényben is történt. Nekem nagyon sokat adott ez a történet, ami egyébként kicsit olyan, mint egy modern tündérmese. Nem kell száz százalékosan komolyan venni, csak mindenkinek meg kell találnia benne azt, amit önmagához adhat. Nem kellenek mindig komoly, teljesen valósághű történetek. Néha csak egy igényes, pozitív könyv kell, amilyen A nő mosolya is.
Az író ebben a regényben hozta a könnyed franciaságot (vagyis azt, amit én a franciákról elképzelek, mert sok tapasztalatom nincsen) és az egyszerű történetvezetéssel, aranyos karakterekkel és nem kevés humorral olyat alkotott, amibe én nem tudok és nem is akarok belekötni, mert belefájdulna a szívem. Ja és Párizsban játszódik, télen!
Csak ültem a buszon és majdnem elfelejtettem leszállni, mert annyira belefeledkeztem... Túl sok könyvről írtam már ezt, de ez benne lesz az év végi kedvences listában!
"A nő mosolya az ég ajándéka, és minden szerelmi történet vele kezdődik."
Az írónak megjelent egy másik regénye is, Álmaim asszonya címmel, szintén a Park Kiadónál, szintén gyönyörű borítóval. Azt is szeretném minél hamarabb elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése