2020. január 11., szombat

Könyves célok&tervek 2020

Nekem nem indult most olyan komótosan az új év, mint általában szokott, mert a karácsonyból belecsöppentem a teendőkbe, tanulnivalókba, így még most kezdek el egy kicsit fellélegezni a gyors kezdésből és elkezdtem tervezgetni az idei évemet olvasás és blogolás szempontból is. 
Már egy ideje nem teszek fogadalmakat, inkább amolyan "szeretnék..." és "jó lenne..." típusú célokat fogalmazok meg, és a tavalyi évben rájöttem, hogy addig, ameddig nem érek meg a változásra addig az úgysem fog eljönni, de próbálkozni mindig kell.

Ezek az én céljaim az olvasással és a blogolással kapcsolatban a 2020-as évre:

1. Havi maximum 2 könyvet vásárolni
Ezzel szeretném csökkenteni az elolvasatlan könyveket számát és növelni a pénztárcám tartalmát, mert bár szeretem minél több könyvvel körülvenni magam, de szeretnék ésszerű határokat tartani. Annyi engedményt találtam ki, hogyha egy hónapban nem élek a két könyves lehetőséggel, akkor a "maradék" könyve(ke)t átvihetem más hónapra, mondjuk amikor valami könyves esemény van és sok az új megjelenés, akciós, stb.

2. Továbbra is rendszeresen járni könyvtárba
Már több, mint egy év kéthetente-havonta járok, szerintem ez idén is így lesz.

3. Az évszakos listákról minél több könyvet elolvasni
Idén nem jelentkeztem a VCS-re, mert annyira hangulatfüggő, hogy mikor mit olvasok, hogy nem akarom magam "kötelezőkkel" riogatni. Az évszakos olvasmánylistám viszont mindig friss, jobban emlékszek rá és már az elmúlt néhány alkalommal is sok könyvet elolvastam az adott listákról, így bízom benne, hogy ezután is így lesz. De ha nem, akkor sem történik semmi.



4. Újraolvasni a régi nagy kedvencek közül
Pár napja ötlött fel bennem, hogy idén jó lenne újraolvasni olyan könyveket, amelyeket 5-10 éve nagyon szerettem, például a Büszkeség és balítéletet vagy Sarah Dessen könyveit. Szerintem szuper visszatekintés lenne és kíváncsi vagyok, hogy a mostani szememmel nézve milyen hatást váltanak ki belőlem. Az ideális az lenne, ha havi egy ilyet be tudnék iktatni, de majd meglátjuk.

5. Folytatni Szabó Magda életművét
Az egyik kedvenc írónőm és tavaly tőle olvastam a legtöbbet. Idén is szeretném folytatni a sort, kezdésnek a Disznótorral és Für Elise-szel.

6. 50 könyvet elolvasni
2019-ben is ennyi volt a célom, amit teljesítettem is +3 könyvvel és emiatt gondolkoztam is, hogy kicsit többet tűzök ki magam elé, de általában 3-4-5 könyvet olvasok el havonta és nem is gondolom, hogy a jelenlegi életembe több beleférne, ezért maradok az 50-nél. Ha nem fogom elérni ezt a számot, nem fogok bánkódni, de ha elérem, akkor viszont örülni fogok neki, ahogy tavaly is örültem.

7. Minél több könyves eseményre elmenni
Annyira jól éreztem magam az őszi Margón, hogy megfogadtam, jövőre amelyik könyves eseményre csak tudok elmegyek, mert nagyon jó a hangulat és hihetetlenül jó érzés olyanok társaságában lenni, akiknek ugyanaz a szenvedélye, mint nekem.

8. Minimum heti egy bejegyzést írni a blogra
Azt hiszem ez a terv magáért beszél, szeretnék idén is viszonylag rendszeresen, bár sohasem muszájból írni nektek.


Ti terveztek előre az évre vagy hagyjátok, hogy történjenek a dolgok? :)

2020. január 1., szerda

Könyves évösszegzés - 2019

A legutóbbi posztban már írtam a tavalyi 12 kedvenc könyvemről, de most sem maradhat el egy bővebb, számokkal teli összegzés sem.



Mérföldkövek

2019 hullámvölgyekkel teli volt a blogolás és az olvasás terén is számomra, hiszen voltak olyan időszakok, amikor háttérbe szorult a blog és háttérbe szorult az olvasás is, de már egyre inkább kezdem ezt megszokni, és nem görcsölök rá sem az olvasásra, sem a mindig tervezett minimum heti egy bejegyzésre. Ugyanakkor nagyon büszke vagyok magamra, mert...

a Könyvek&Kávé blog idén karácsonykor 7 éves lett,
2019-ben átléptem a bűvös 500, egész eddigi életemben elolvasott könyvet
és sikerült teljesítenem az évre kitűzött 50 olvasmányt is.

Összesen 53 könyvet olvastam el, plusz van néhány megkezdett olvasmány is, ami a Moly szerint  17894 oldalt jelent. Nem tudom mihez viszonyítsak, de azért eléggé jól hangzik ez az oldalszám.

Tervek és kivitelezések

Nem sok célkitűzésem volt a 50 könyvön túl, de azokat sem sikerült valami jól teljesítenem. Nem sikerült a VCS, amivel idén nem is fogok már megpróbálkozni, inkább az évszakos listámról próbálok minél több mindent elolvasni. A könyvbeszerzést kell sem sikerült csökkentenem, ugyanannyi könyvet vásároltam, mint tavaly és mintamennyit elolvastam idén, vagyis 53-at. A probléma csak az, hogy ezek nagy részét (32-t) nem olvastam el. Emiatt az új évben radikálisabb célt fogok kitűzni, amivel több, mint a felére csökkenthetem az új könyvek számát. 
Ahogy telnek az évek, egyre inkább kevesebb tervet készítek az olvasás terén, amit azt eredményezi, hogy nagyon szabadon olvasok és abszolút élvezetből, hobbiból, pihenésből csinálom. A legfőbb cél ez nálam és remélem sokan másoknál is.

Könyvtárazás

2018 októberében beiratkoztam egy hozzánk közel lévő könyvtárba, ahová azóta is kb. kétheten tejárok. Mivel nem olyan sokan járnak oda, így nagyon sok új megjelenés van és régebbi megjelenéseket is szinte mindig megtalálom. Tavaly az olvasmányaim majdnem fele, 25 a könyvtárból került ki. Általános iskolás és gimis koromban is sokat jártam könyvtárba, úgyhogy örülök, hogy ez a jó szokásom visszatért. 

Könyves programok

2019-ben szégyenszemre nem sok könyves programon vettem részt, valahogy mindig úgy alakult, hogy nem voltam Budapesten/nem értem rá a nagy könyves rendezvények idején (Könyvhét, Könyvfesztivál). Egyedül az őszi Margó Fesztiválra látogattam el, ami viszont hatalmas élmény volt és a hatására megfogadtam, hogy amikor csak tudok elmegyek és nemcsak egy napra, hanem többre is. 




A legek és néhány érdekesség

A leggyönyörűbb könyv Imogen Hermes Gowar-tól A hableány és Mrs. Hancock volt, ami a KULT Könyvek között is kitűnik, bár maga a története engem annyira nem fogott meg.

A legnagyobb csalódás számomra egyértelműen Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című regénye volt. Egyszerűen túl sok jót olvastam róla és túl nagyok voltak az elvárásaim, mert rossz könyvnek azért nem mondanám.

A legnagyobb meglepetés pedig Karen M. McManus-tól a Lehull a lepel volt, mert nem gondoltam, hogy egy young adult krimi még mindig ennyire magába tud szippantani.

A legsokkolóbb olvasmányok Kira Poutanentől A csodálatos tenger és Péterfy-Novák Évától az Apád előtt ne vetkőzz. Mindkettő borzasztó, de nagyon fontos témát dolgoz fel.

Az év legjobb önsegítő könyvei  Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sors és Irvin D. Yalom-tól a Szemben a nappal. Ezeket nem ragoznám, sokat lehetett róluk hallani.

Az év magyar írója számomra Szabó Magda, akinek 4 könyvét is olvastam tavaly, a Freskó pedig új kedvencem lett tőle. Idén jó lenne folytatni az életművét.

Az év külföldi írói Bernhard Schlink és Kim Leine. Előbbitől két fontos könyvet is olvastam (Olga, A felolvasó), Kim Leine pedig elvarázsolt a memoárjával és a személyiségével is a Margó Fesztiválon.

Újraolvasások: J. K. Rowling - Harry Potter és a Bölcsek Köve, Gretchen Rubin - Jobban, mint valaha

Magyar és kölföldi szerzők aránya: 28%-72%

Női és férfi szerzők aránya: 76%-24%

Fiction és non-fiction aránya: 70%-30%

Amelyekről eddig nem esett szót, de körbeölelték a tavalyi évemet, azok a könyvsorozatok. Rég rajongtam ennyire ennyi könyvsorozatért, mint az elmúlt két évben. Muszáj megemlítenem a Nápolyi regényeket, aminek sajnos már az utolsó része is megjelent idén, de szerintem méltó befejezése lett. A Nevermoor új kedvenc lett, különösen a második rész elolvasása után. A tükörjáró sorozattal pedig nemcsak nyitottam, hanem zártam is a tavalyi évet. Már nagyon várom a következő részt. 


Ilyen szuper volt az én elmúlt évem könyves szempontból, de magánéleti szempontból is sok mérföldkőhöz elértem/elértünk. A jövő évem pedig már valamenyire látható előre, hogy a tanulásról, a munkáról és a jövőre való alapozásról fog szólni, a legkedvesebb hobbim pedig marad az olvasás. :)


Boldog, békés, emlékezetes olvasmányokban gazdag új évet kívánok nektek!

2019. december 30., hétfő

TOP 12: Kedvenc olvasmányaim 2019-ben

Én is elkezdem az év végi összegzős posztok végtelen sorát rögtön egy olyan bejegyzéssel, ami sok könyvmolynak nagy fejtörést szokott okozni, vagyis az elmúlt év kedvenc olvasmányaival. Bár úgy érzem, hogy az idén elolvasott 52 (hacsak be nem fejezem A tükörjáró 3. részét, akkor 53) könyv közül a legtöbb nagyon jó volt, mégis könnyebben tudtam választani 12-t közülük, mint például tavaly. Sorrendet viszont nem akarok és nem is tudnék felállítani közöttük, így olvasási sorrendben láthatjátok őket.

Kate Quinn: Alice hálózata
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Grecsó Krisztián: Vera
Bernhard Schlink: A felolvasó
Kim Leine: Kalak
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (a Nápolyi regények befejező része)

Ahogy az lenni szokott, nagyon változatos ez a lista is, sok szépirodalommal, szórakoztató irodalommal, fantasy-val, viszont kevés magyar szerzővel és non-fiction-nel. Kíváncsi vagyok a jövő évem milyen lesz olvasásügyileg, de addig is jön még egy részletesebb éves összegzés is.


Nektek melyek voltak a kedvenc olvasmányaitok 2019-ben? :)

2019. december 8., vasárnap

Lohonyai Dóra: Karmaváltás

Lohonyai Dóra és gyermekeinek indiai kalandjairól pár hónapja olvastam először a Marie Claire-ben és már akkor hihetetlennek találtam, hogy valaki olyan bátor legyen, mint ez a nő. Három gyermeke közül ketten autisták, így anyaként hatalmas felelősség hárul rá. Mindent kipróbáltak már a gyermekeivel, ami segíthetné a fejlődésüket és tavaly ősszel még Indiába is elutaztak, hogy egy guru segítségét kérjék. Ebből először blog született, majd ez a könyv.
Engem több ponton is érdekelt ez a történet. Nagyon vonz az indiai kultúra, egyre többet foglalkoztat az anyaság kérdése és mindig is különlegesnek gondoltam azokat az embereket, akik valamiben eltérnek az átlagtól. Így nagyon örültem, amikor a Publio Kiadó megkeresett, hogy elolvasnám-e ezt a könyvet.



A Karmaváltás egy útinapló vagy memoár a család Bangalore-ban töltött közel fél évéről, amikor szinte mindennap gyógyításra járták, de közben igazi indiaiakká is váltak. Ahogy elkezdtem a könyvet, úgy éreztem, hogy ez a napló túl sok minden akar lenni, ahogy az alcímben is olvasható, szólni akar Indiáról, a megküzdésről, az autizmusról, de az elején inkább csak Indiáról szólt. Egy idő után viszont hozzákapcsolódott, hogy milyen nehézségeik vannak a beilleszkedéssel és, hogy egyáltalán milyen autista gyermekekkel nemcsak egy teljesen más kultúrában, hanem egy átlagos hétköznapon az élet.

Én nagyon élveztem olvasni ezt a rendhagyó naplót, minden abszurd, vicces és szívszorító pillanatával együtt. Minden "témából" kaptam elengendő olvasnivalót. Mivel nagyon szeretek főzni és az indiai ételek nagy kedvenceim (mint kiderült abban hasonlítok is rájuk, hogy én is képes vagyok bármiből curry-t készíteni), így örültem a gasztronómiai kalandoknak, és annak is, hogy nemcsak Bangalore-t fedezhettem fel a családdal, hanem India több más részét is.
Ami különösen tetszett, hogy úgy éreztem a szerző nem szépített semmit, ugyanúgy megjelentek az életük árnyoldalai és az indiai élet nehézségei is. Olyannyira, hogy bár tényleg nagyon érdekel az indiai kultúra, de kicsit elment a kedvem a jövőbeli odautazástól, mert az olvasottak alapján nem érzem magam elég talpraesettnek hozzá.

Mivel én abszolút nyitott vagyok a "spirituális" dolgok iránt, nem kérdőjeleztem meg, hogy egy anya, akinek van lehetősége rá, miért viszi el egy indiai guruhoz az autista gyermekeit. Ami inkább ott lógott nálam végig a levegőben azaz elfogadás kérdése, ami borzasztó nehéznek tűnik külső szemlélőként is. De nem éreztem, hogy a szerző bármikor is igazán kétségbe lett volna esve, hogy ő szentül hitt a gyógyulás lehetségességében, ő csak nem adta fel, ami nem az elfogadás ellentéte.

Ajánlom ezt a könyvet szemléletformáláshoz, de olvassátok nyitott szívvel és elmével.

Értékelés:

4/5

Fülszöveg

Hogyan ​lehet anyaként gyermekeink gyógyíthatatlan állapotát elfogadni, mégis mindent elkövetni a megoldásáért? Hogyan lehet a komfortzónánkból könnyedén kilépni egy ismeretlen, jobb jövő ígéretéért? Mik az igaz hit és remény dimenziói egy olyan világban, ahol egyedül vagyunk a megoldhatatlan nehézségeinkkel? Hogyan lehet minden helyzetből a legtöbbet kihozni, bármi legyen is az, és a kilátástalan helyzetek ellenére is az élet napos oldalán maradni? Erről, a bátorságról és indiai életükről szól ez a személyes történet. A mindenre elszánt anya három gyerekével egyedül nekivágott az ismeretlennek: egy korábban fehér embereket nem fogadó, jó hírű dél-indiai guruhoz utazott, aki azt ígérte, karmaváltással mulasztja el a gyógyíthatatlant, két gyermeke autizmusát, értelmi fogyatékosságát, Tourette-szindrómáját és figyelemzavarát. Sokaknak erőt, reményt és inspirációt adó, hol megnevettető, hol megríkató, mélyen őszinte történet ez, melyből nemcsak az autizmussal való mindennapos együttélés nehézségeibe pillanthatunk be humorral, hanem a dél-indiai életbe is. A színes-szagos India szinte életre kel a történetet olvasván, és megtudhatjuk, milyen nőként egyedül egy teljesen más, számunkra egzotikus világban helytállni.



2019. december 6., péntek

Téli olvasmánytervek 2019-20

Elérkezett a december és vele hihetetlen, de az igazi tél és az évszakra tervezett olvasmánylistám is. Úgy döntöttem, hogy jövőre nem fogok jelentkezni a várólista csökkentésre, hanem csak évszakos listákat készítek majd, mert ezeket jobban észben tartom és a tapasztaltak szerint jobban be is szoktam tartani. Legalábbis az Őszi listámról a könyvek több, mint felét, tízből hatot elolvastam, ami nagyobb siker, mint mondjuk az idei várólista csökkentés, amit összesen 4 elolvasott könyvvel fogok zárni.



12+1 könyvet válogattam össze a listára, amelyek szokás szerint nagyon vegyes témájúak. Ezek közül 4 könyvtári, a többit pedig mind idén kaptam vagy vásároltam. A +1 a Harry Potter második része, ami sokadik újraolvasás lesz és remélem jövőre követi majd a többi rész is.

1. Ljudmila Ulickaja: Szonyecska (könyvtári)
2. Beth Kempton: Wabi Sabi (könyvtári)
3. Susie Orbach: Terápiában (könyvtári)
4. Malala Yousafzai: Nincs más út (könyvtári)
5. Irvin D. Yalom: Úton önmagamhoz
6. Karl Ove Knausgard: Halál
7. Mona Awad: Nyuszika
8. Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
9. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
10. Christelle Dabos: Bábel emlékezete
11. Elizabeth Gilbert: New York lányai
12. Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok
+1: J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája (újraolvasás)

Ti írtok téli olvasmányos listát? Van olyan könyv, amit kifejezetten decemberben szerettek (újra)olvasni? :)

2019. december 2., hétfő

KÖNYVFÜGGŐK PROBLÉMÁI BOOK TAG

Nemrég meghívást kaptam Just a Bookish Soul-tól egy igazi könyvmolyoknak való booktag-re. Vissza kellett tekernem a videót, mert nem hittem el, hogy Dominika engem említett, de nagyon-nagyon örülök neki és köszönöm szépen. :) Itt vannak ez én válaszaim: 

1. Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?
Van bizony. :D Mindig hangulatfüggő, hogy mibe kezdek bele és sajnos az újabb könyveim előnyt élveznek, így van sok könyvem, ami régóta a polcomon hever olvasatlanul.


2. Már elolvastad egy könyvnek több mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?
Már a könyv elején eldől számomra, hogy tetszik vagy nem, így több, mint felét nem olvasom el, ha nem tetszik. Viszont előfordult már, hogy olyan könyvet hagytam félbe jóval a fele után, ami nagyon is tetszett, csak valahogy már nem volt hozzá hangulatom.


3. Közeledik az év vége, és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?
Semmit. :D Szeretek listákat írni, jobban, mint betartani őket. Nem történik semmi, ha nem sikerül betartani, nem akarok kötelező olvasmányokat gyártani magamnak.

4. Egy könyvsorozatnak, amit imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?
Egy picit szúrná a szemem, de nem sokáig foglalkoznék vele. Mondjuk ha jobban belegondolok, szerintem nincs is ilyen különbség a könyvsorozataimnál.

5. Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldalara állna?
Az ismerőseim/barátaim nem olvasnak annyit, mint én és általában nem is olvassuk ugyanazt. Gyűlölni, meg nem szoktam könyveket, szóval ez egy nehéz kérdés számomra. Ha ilyen előfordulna, inkább csak beszélgetnék arról, hogy másoknak milyen volt a könyv és nekem mi a véleményem róla.





6. Nyilvános helyen olvasol, és nagyon felzaklat a könyv, annyira, hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?
Nyilvános helynek leginkább valamelyik tömegközlekedési eszközt tudom elképzelni, mert a napi olvasási időm nagy része ott telik el és azt gondolom, hogy simán sírnék és olvasnék tovább, mert egyrészt az embereket nem nagyon érdekli a másik ember, másrészt teljesen természetesnek gondolom, hogy valaki elérzékenyül egy könyvön.


7. Egy könyvnek, amit nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újraolvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod a folytatást, vagy bestresszelsz… stb?
Csak simán elkezdem a folytatást, pár oldal után általában eszembe jutnak a szereplők, az előző könyvben történtek és a hangulat.

8. Nem akarod kölcsönadni a könyveidet senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar kérni tőled egyet?
Régebben nem szívesen adtam kölcsön könyveimet, mert féltem, hogy összegyűrik, nem adják vissza, stb. és bár ezek mind bekövetkeztek, de azért mostanában már szívesen adok kölcsön, mert szeretném, ha mások is átélnék azokat az érzéseket, élményeket, amelyeket nekem adott a könyv.
9. A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl ezen az olvasási válságon?
Hála Istennek ilyen még nem volt, de általánosságban az olvasási válságot úgy próbálom leküzdeni, hogy addig keresgélek egy olvasmányt, ameddig találok kedvemnek valót. Ilyenkor sok könyvbe belekezdek néhány oldal erejéig, de mindig elég hamar találok valamit, általában valami könnyedebb olvasmányt, mint például legutóbb Colleen Hoover egyik könyve.

10. Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy olvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?
Általában azokat az új könyveket szoktam előrendelni/megjelenés után közvetlen megvenni, amelyeket a kedvenc/nagyon szeretett íróm írt vagy egy nagyon szeretett sorozatnak a folytatása. Ilyen volt mostanában A tükörjáró 3. része és Elizabeth Gilbert új regénye is, a New York lányai. A többi vásárlásom általában akciófüggő, de néha befigyel pár impulzusvásárlás is.

11. Végre sikerült megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna, és alig várod, hogy olvasd őket… de meddig hevernek a könyvespolcon, mielőtt ténylegesen el is olvasnád őket?
Nem tudom mitől függ, hogy melyik könyvet olvasom el hamar és melyiket akár évek múltán sem. Ha tudnám, akkor nem lenne olvasatlan könyvem, mert akkor máshogy válogatnám meg, hogy miket vásárolok.

Szerintem ez egy szuper kis tag volt, igazán jó kérdésekkel. Éppen ezért én is szeretném megjelölni Dórit és Pupillát. Remélem kitöltitek, lányok. :)

2019. november 30., szombat

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Péterfy-Novák Évát az Egyasszony és A rózsaszín ruha című méltán híres könyveiről ismerhetitek. A rózsaszín ruhát már olvastam és nagyon szerettem, de az Egyasszonyt még nem mertem elolvasni, ahogyan legújabb regényét is hónapokig kerülgettem a könyvtárban.




Amikor megláttam, hogy az írónőnek új könyve jelenik meg, nagyon megörültem - pedig a címből sejteni lehet a témáját - fel is tettem váró/kívánságlistámra és aztán elfelejtkeztem róla, ameddig rá nem találtam a könyvtárban. Sokszor. Féltem ettől a témától. A szexuális abúzusról sajnos nagyon kevesen mernek beszélni, de nagyon örülök, hogy Péterfy-Novák Éva ennyire bátor és ennyire nyíltan mer írni a nagy és borzasztó igazságokról, erőt adva sok embernek a felszólaláshoz.

A regényben egy nagypapa és az unokája történetét ismerhetjük meg. A cselekmény két szálon játszódik, az egyik az unoka nézőpontja egészen kislánykorától kezdve, a másik pedig a nagypapájának a nézőpontja kisiskolás korától kezdve. Az összekötő kapocs pedig a szexuális abúzus, amely nemcsak a saját életükre, hanem az őket követő generációkra is kiterjedhet.

Hatalmas kettősség van ebben a történetben, hiszen az egyik oldalon megszakad a szívünk a kislányért, a másik oldalon pedig rájövünk, hogy az erőszaktevő élete sem traumáktól mentes. Fontos tudni, hogy semmi sem fekete-fehér, de nagyon fontos felülvizsgálni a saját tetteinket is, mert ebből a történetből kiviláglik, hogy ameddig valaki nem lesz elég bátor, hogy megtörje a láncot, így vagy úgy segítséget kérjen, addig nagyon sok ember fog szenvedni.

Én nem szerettem olvasni ezt a könyvet. Az írónő szerintem nagyon jól hozta a kislánynak majd a felnőtt nőnek a szemszögét, de összességében számomra túl nyers volt a stílus és utáltam, hogy tudtam előre mi fog történni. Mégis remélem, hogy minél többen el fogják olvasni, mert ez egy forradalmi könyv.

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?
Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.
Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."
Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.