2020. március 15., vasárnap

Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért

Februárban én is voltam az Alexandra egyik raktárvásárán és sikerült 4 arany pöttyös könyvet zsákmányolnom, köztük Hannah Kent ausztrál írónő izlandon játszódó könyvét is, ami már régóta várólistás volt nálam.

A Rekviem egy gyilkos asszonyért több szempontból is különleges számomra, hiszen Izlandon játszódik és engem egyre inkább érdekelnek az északon játszódó regények, valamint félig-meddig igaz történetről van szó.
Izlandon az utolsó halálra ítélt ember egy Agnes nevű nő volt, akit két férfi gyilkosságában való bűnrészességért ítéltek lefejezésre. Hannah Kent tiniként egy ideig Izlandon élt, itt ismerkedett meg Agnes történetével és később doktori tanulmányai befejezéséhez hossza kutatómunkát végzett az országban, hogy megírhassa Agnes történetét fantáziával kitöltve a hézagokat.

A történet elején Agnes-t az ítélet végrehajtásáig egy négytagú családhoz viszik, ahol segít a földeken történő munkában, kaszálásban, szüretelésben és közben egy segédlelkész, Tóti látogatja őt, hogy felkészítse a halálra. Ahogy közeledik a tél és vele együtt az ítélet végrehajtása egyre inkább kibomlik előttünk Agnes élettörténete és az állásfoglalás egyre nehezebbé válik.
A történet két szálon fut, az egyik szálon Agnes személyes gondolatait, érzéseit ismerhetjük meg, a másik szálon pedig egy külső elbeszélővel halad a történet, nagy szerepet kap Tóti segédlelkész, és az is nagyon jól követhető, hogy miként változik az elszállásoló család tagjainak véleménye Agnes-ről.

Számomra nehezen indult be a történet, nem jött át a komor hangulata, úgy éreztem, hogy az írónő annyira expliciten akarja, hogy borzongjak, hogy nem tudtam komolyan venni, amit olvasok. Aztán olyan 80-100 oldal körül kezdtem igazán figyelni és egyre inkább beleélni magam Agnes szorult helyzetébe.
Sokáig úgy éreztem, hogy túl sok a párbeszéd és kevés a leírás, de egy idő után olyan részletesen el tudtam képzelni a 19. századi izlandi életet, a házaikat, az öltözködésüket, hogy mit dolgoznak, mit esznek, hogy rájöttem valamit mégis jól csinál az írónő. Így a regény alapján nagyon középkorinak tűnt a 1830-as évek körüli Izland. Biztos, hogy rengteg kutatómunka állhat a történet mögött.

A cselekményt mindenképpen Tóti és Agnes beszélgetései viszik előbbre, vagyis inkább Agnes monológjai, aki egészen kiskorától elmeséli hányattatott életét, Tóti pedig támaszt nyújt számára. Egy nagyon korai terápiának érződött nekem az egész, amiben elsősorban nem a kliens fejlődése volt a cél, hanem a "közönség" , vagyis a többi szereplő és az olvasók elgondolkodtatása. Hiszen ez a regény nem kevesebbről szól, mint a szubjektív igazságról/igazságszolgáltatásról és ha egy picit spirituálisabb akarok lenni, akkor a végzetről is.

Nekem nagyon felülmúlta a várakozásaimat, borongós időben ajánlom, ha valamilyen komolyabb témájú és borzongatóbb olvasmányra vágytok. Nekem nagyon betalált március elején.

Értékelés:

4,5/5


Fülszöveg

Izland rideg északi partvidékén járunk, 1829-ben.
Agnes Magnúsdóttir megöli a szeretőjét, ezért halálra ítélik és a kivégzésig egy család gondjaira bízzák. Lelkészt is rendelnek mellé, hogy feloldozza bűnei alól.
Az elítélt lassan megnyílik a tisztelendőnek, elmeséli neki az életét és a gyilkosság előzményeit. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy semmi sem az, aminek látszik, de az idő vészesen fogy – közeleg a tél, és vele a kivégzés napja.
Egyedül Agnes tudhatja a teljes igazságot. Ez az ő története.

2020. március 12., csütörtök

Tavaszi olvasmánytervek (2020)

Ismét eljött egy új évszak (talán lassan időjárásilag is) és vele az új olvasmánylistámat is megterveztem. Szerintem most extra változatos listát sikerült összeállítanom külföldi és magyar szerzőkkel, szórakoztató és szépirodalommal, régóta várólistás könyvekkel, új szerzeményekkel és könyvtári könyvekkel is. Talán így sikerül minél többet elolvasnom közülük. Mint mindig, most is nagyon lelkes vagyok. :)











1. Kalapos Éva Veronika: F mint
2. Kelly Barnhill: A lány, aki holdfényt ivott
3. Csepeli György - Kígyós Éva - Popper Péter: Magára hagyott generációk
4. Béres Judit: "Azért olvasok, hogy éljek"
5. Naomi Alderman: Hatalom
6. Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
7. Diana Gabaldon: Az idegen
8. Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara
9. Szabó Magda: Disznótor
10. David Sax: Az analóg bosszúja
11. Lugosi Viktória: Ajvé
12. Javier Marías: A szívem fehér




Bár a napokban sajnos nagyon sok eseményt lefújtak, köztük a Könyvfesztivált és a Libri Raktárvásárát is, de azt gondolom ez az időszak az introvertált könyvmolyoknak kedvez, úgyhogy olvassatok sokat, nézzetek jó filmeket és nagyon fontos, hogy vigyázzunk magunkra és másokra is.

2020. március 6., péntek

Könyves zárás - 2020 Február

Bár a múlt hónapban kevéssé voltam aktív itt a blogon, de mostani önmagamhoz képest sokat olvastam és (sajnos) sok új könyvszerzeményem is lett februárban.

Új könyvek
Bárhogy is számolom, februárban bőven átléptem az év elején betervezett havi 2 könyves limitet, mivel beváltottam a Libris törzsvásárlói pontjaimat, ellátogattam a Nyugati téri Alexandra raktárvásárára és egy Poket autumatához is elzarándokoltam, így összesen 11 új könyvvel lettem gazdagabb. Egy picike sikerem viszont, hogy egy könyvet, az Ahol a folyami rákok énekelneket eladtam. Remélem az új gazdájának jobban fog majd tetszeni, mint nekem.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella (Maddaddam trilógia 1.) - már olvastam
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos - már olvastam
Marie Forleo: Minden megoldható!
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby (Poket)
David Sax: Az analóg bosszúja (Poket)
Diana Gabaldon: Outlander 1-2.
Sarah J. Maas: Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért - már olvastam, a március első olvasmánya volt
Sarah Addison Allen: Sugar Queen - Édes élet
Adriana Trigiani: A cipész felesége



Februári olvasmányaim
Ahogy említettem, a sok új könyv mellett sokat is olvastam, köztük vastagabb könyveket is, összesen 6-ot. 

Sarah Pinborough: 13 perc
Szabó Magda: Für Elise
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka/Tűzrózsa
Margaret Atwood: Guvat és Gazella
Rhonda Byrne: The Secret - A titok

Múlt napban sem volt olyan olvasmányom, ami csalódást okozott volna. Teljesen spontánul olvastam, így sorra került 3 régebbi polclakó, a 13 perc, a Für Elise és A szél árnyéka. Mindegyiket nagyon szerettem, A szél árnyéka kedvenc lett és szeretném elolvasni az író többi könyvét is, ahogyan folytatni a Szabó Magda életművet is. A következő biztosan a Disznótor lesz, mert az még olvasatlanul áll a polcomon. A 13 perc is különleges olvasmány volt, nagyon lebilincselő, titokzatos és gonosz. Nagyon szeretem a thrillereket/krimiket, de mégis keveset olvasok ilyen témában.
Sorra került 2 februárban vásárolt könyv is, a Hugicám, a sorozatgyilkos és a Guvat és Gazella. Az előbbi tetszett, szórakoztató volt, de nem hagyott bennem maradandóbb élményt, az Atwood könyvet viszont imádtam, mindenképpen szeretném folytatni a trilógiát. 
És mivel mostanában sokat foglalkoztam a vonzás törtvényével, úgy gondoltam elolvasom végre ennek a jelenségnek az "alapművét", A Titkot, ami mindig is érdekelt, mert alapvetően elég spirituális beállítottságú vagyok. Az 5 évnyi egyetemi képzés azonban belémnevelt egyfajta szkepticizmust, vagyis inkább kritikus gondolkodást, ami miatt kicsit más szellemben olvastam ezt a könyvet, de tetszett és bár sok újat nem tudtam meg belőle, de az olvasása óta pozitívabban tekintek a világra. 




Téli olvasmánylista
A téli listám 13 könyve közül összesen 3-at olvastam el, de ez nem tántorít el attól, hogy megírjam a tavaszi listámat, hátha jbban teljesítek majd.

Úgyhogy a február nagyon termékeny volt a könyvmolyságom minden területén. Remélem nektek is jól telt az elmúlt hónap. Bár a téli hónapok sokkal kuckózósabbak és talán jobban kedveznek az olvasásnak, de én már nagyon várom a tavaszt, a madácsicsergést, a napsütést. :)


2020. február 11., kedd

Könyves zárás - 2020 Január

Érdekes módon pont egy hónapja jelent meg utoljára poszt a blogon, amit foghatnék sok mindenre, de nem magyarázkodok. A blog Instagram oldalán mostanában gyakrabban megtalálható vagyok, ha érdekelnek a könyves tartalmaim, kövessetek. :)


Januári olvasmányok és új szerzemények 

Anthony William: Csodatévő Zeller
Karl Ove Kanusgard: Halál
Tamás Rita: Ne pánikolj, sportolj! (új szerzemény)
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles? (könyvtári)
Sarah Dessen: Lock & Key - Kulcsra zárt szív (új szerzemény)



Januárhoz képest igazán felülmúltam magam, összesen 5 könyvet olvastam el szokás szerint különböző témákban. Hónap elején a Csodatévő zeller című könyv eléggé lelombozó volt, érződött, hogy azért írta meg a szerző, hogy írjon még egy bestseller-t. Ennek ellenére, nem a könyv hatására, de tartottam egy zellerlé kúrát januárban.
A többi 4 könyv viszont nagyon tetszett, egyedül a Merre jársz, Bojangles? okozott egy pici csalódást, de szerintem csak azért, mert sokan dicsérik és túl magas volt nálam a mérce. 
Az újévi tervemhez hűen "csak" két könyvet vettem a múlt hónapban, Tamás Rita Ne pánikolj, sportolj! című memoárját, ami nincs a képen, mert már anyukám olvassa és az új Sarah Dessen-t. A terv betartásánál pedig csak az jobb, hogy már el is olvastam őket. Igyekszem ezt tartani a következő hónapokban is.

Remélem jó könyveket olvastatok eddig idén, én mostanában nagyon olvasós kedvemben vagyok, már a 9. könyvet kezdem, úgyhogy lesz miről beszámolnom március elején is. :)

2020. január 11., szombat

Könyves célok&tervek 2020

Nekem nem indult most olyan komótosan az új év, mint általában szokott, mert a karácsonyból belecsöppentem a teendőkbe, tanulnivalókba, így még most kezdek el egy kicsit fellélegezni a gyors kezdésből és elkezdtem tervezgetni az idei évemet olvasás és blogolás szempontból is. 
Már egy ideje nem teszek fogadalmakat, inkább amolyan "szeretnék..." és "jó lenne..." típusú célokat fogalmazok meg, és a tavalyi évben rájöttem, hogy addig, ameddig nem érek meg a változásra addig az úgysem fog eljönni, de próbálkozni mindig kell.

Ezek az én céljaim az olvasással és a blogolással kapcsolatban a 2020-as évre:

1. Havi maximum 2 könyvet vásárolni
Ezzel szeretném csökkenteni az elolvasatlan könyveket számát és növelni a pénztárcám tartalmát, mert bár szeretem minél több könyvvel körülvenni magam, de szeretnék ésszerű határokat tartani. Annyi engedményt találtam ki, hogyha egy hónapban nem élek a két könyves lehetőséggel, akkor a "maradék" könyve(ke)t átvihetem más hónapra, mondjuk amikor valami könyves esemény van és sok az új megjelenés, akciós, stb.

2. Továbbra is rendszeresen járni könyvtárba
Már több, mint egy év kéthetente-havonta járok, szerintem ez idén is így lesz.

3. Az évszakos listákról minél több könyvet elolvasni
Idén nem jelentkeztem a VCS-re, mert annyira hangulatfüggő, hogy mikor mit olvasok, hogy nem akarom magam "kötelezőkkel" riogatni. Az évszakos olvasmánylistám viszont mindig friss, jobban emlékszek rá és már az elmúlt néhány alkalommal is sok könyvet elolvastam az adott listákról, így bízom benne, hogy ezután is így lesz. De ha nem, akkor sem történik semmi.



4. Újraolvasni a régi nagy kedvencek közül
Pár napja ötlött fel bennem, hogy idén jó lenne újraolvasni olyan könyveket, amelyeket 5-10 éve nagyon szerettem, például a Büszkeség és balítéletet vagy Sarah Dessen könyveit. Szerintem szuper visszatekintés lenne és kíváncsi vagyok, hogy a mostani szememmel nézve milyen hatást váltanak ki belőlem. Az ideális az lenne, ha havi egy ilyet be tudnék iktatni, de majd meglátjuk.

5. Folytatni Szabó Magda életművét
Az egyik kedvenc írónőm és tavaly tőle olvastam a legtöbbet. Idén is szeretném folytatni a sort, kezdésnek a Disznótorral és Für Elise-szel.

6. 50 könyvet elolvasni
2019-ben is ennyi volt a célom, amit teljesítettem is +3 könyvvel és emiatt gondolkoztam is, hogy kicsit többet tűzök ki magam elé, de általában 3-4-5 könyvet olvasok el havonta és nem is gondolom, hogy a jelenlegi életembe több beleférne, ezért maradok az 50-nél. Ha nem fogom elérni ezt a számot, nem fogok bánkódni, de ha elérem, akkor viszont örülni fogok neki, ahogy tavaly is örültem.

7. Minél több könyves eseményre elmenni
Annyira jól éreztem magam az őszi Margón, hogy megfogadtam, jövőre amelyik könyves eseményre csak tudok elmegyek, mert nagyon jó a hangulat és hihetetlenül jó érzés olyanok társaságában lenni, akiknek ugyanaz a szenvedélye, mint nekem.

8. Minimum heti egy bejegyzést írni a blogra
Azt hiszem ez a terv magáért beszél, szeretnék idén is viszonylag rendszeresen, bár sohasem muszájból írni nektek.


Ti terveztek előre az évre vagy hagyjátok, hogy történjenek a dolgok? :)

2020. január 1., szerda

Könyves évösszegzés - 2019

A legutóbbi posztban már írtam a tavalyi 12 kedvenc könyvemről, de most sem maradhat el egy bővebb, számokkal teli összegzés sem.



Mérföldkövek

2019 hullámvölgyekkel teli volt a blogolás és az olvasás terén is számomra, hiszen voltak olyan időszakok, amikor háttérbe szorult a blog és háttérbe szorult az olvasás is, de már egyre inkább kezdem ezt megszokni, és nem görcsölök rá sem az olvasásra, sem a mindig tervezett minimum heti egy bejegyzésre. Ugyanakkor nagyon büszke vagyok magamra, mert...

a Könyvek&Kávé blog idén karácsonykor 7 éves lett,
2019-ben átléptem a bűvös 500, egész eddigi életemben elolvasott könyvet
és sikerült teljesítenem az évre kitűzött 50 olvasmányt is.

Összesen 53 könyvet olvastam el, plusz van néhány megkezdett olvasmány is, ami a Moly szerint  17894 oldalt jelent. Nem tudom mihez viszonyítsak, de azért eléggé jól hangzik ez az oldalszám.

Tervek és kivitelezések

Nem sok célkitűzésem volt a 50 könyvön túl, de azokat sem sikerült valami jól teljesítenem. Nem sikerült a VCS, amivel idén nem is fogok már megpróbálkozni, inkább az évszakos listámról próbálok minél több mindent elolvasni. A könyvbeszerzést kell sem sikerült csökkentenem, ugyanannyi könyvet vásároltam, mint tavaly és mintamennyit elolvastam idén, vagyis 53-at. A probléma csak az, hogy ezek nagy részét (32-t) nem olvastam el. Emiatt az új évben radikálisabb célt fogok kitűzni, amivel több, mint a felére csökkenthetem az új könyvek számát. 
Ahogy telnek az évek, egyre inkább kevesebb tervet készítek az olvasás terén, amit azt eredményezi, hogy nagyon szabadon olvasok és abszolút élvezetből, hobbiból, pihenésből csinálom. A legfőbb cél ez nálam és remélem sokan másoknál is.

Könyvtárazás

2018 októberében beiratkoztam egy hozzánk közel lévő könyvtárba, ahová azóta is kb. kétheten tejárok. Mivel nem olyan sokan járnak oda, így nagyon sok új megjelenés van és régebbi megjelenéseket is szinte mindig megtalálom. Tavaly az olvasmányaim majdnem fele, 25 a könyvtárból került ki. Általános iskolás és gimis koromban is sokat jártam könyvtárba, úgyhogy örülök, hogy ez a jó szokásom visszatért. 

Könyves programok

2019-ben szégyenszemre nem sok könyves programon vettem részt, valahogy mindig úgy alakult, hogy nem voltam Budapesten/nem értem rá a nagy könyves rendezvények idején (Könyvhét, Könyvfesztivál). Egyedül az őszi Margó Fesztiválra látogattam el, ami viszont hatalmas élmény volt és a hatására megfogadtam, hogy amikor csak tudok elmegyek és nemcsak egy napra, hanem többre is. 




A legek és néhány érdekesség

A leggyönyörűbb könyv Imogen Hermes Gowar-tól A hableány és Mrs. Hancock volt, ami a KULT Könyvek között is kitűnik, bár maga a története engem annyira nem fogott meg.

A legnagyobb csalódás számomra egyértelműen Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című regénye volt. Egyszerűen túl sok jót olvastam róla és túl nagyok voltak az elvárásaim, mert rossz könyvnek azért nem mondanám.

A legnagyobb meglepetés pedig Karen M. McManus-tól a Lehull a lepel volt, mert nem gondoltam, hogy egy young adult krimi még mindig ennyire magába tud szippantani.

A legsokkolóbb olvasmányok Kira Poutanentől A csodálatos tenger és Péterfy-Novák Évától az Apád előtt ne vetkőzz. Mindkettő borzasztó, de nagyon fontos témát dolgoz fel.

Az év legjobb önsegítő könyvei  Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sors és Irvin D. Yalom-tól a Szemben a nappal. Ezeket nem ragoznám, sokat lehetett róluk hallani.

Az év magyar írója számomra Szabó Magda, akinek 4 könyvét is olvastam tavaly, a Freskó pedig új kedvencem lett tőle. Idén jó lenne folytatni az életművét.

Az év külföldi írói Bernhard Schlink és Kim Leine. Előbbitől két fontos könyvet is olvastam (Olga, A felolvasó), Kim Leine pedig elvarázsolt a memoárjával és a személyiségével is a Margó Fesztiválon.

Újraolvasások: J. K. Rowling - Harry Potter és a Bölcsek Köve, Gretchen Rubin - Jobban, mint valaha

Magyar és kölföldi szerzők aránya: 28%-72%

Női és férfi szerzők aránya: 76%-24%

Fiction és non-fiction aránya: 70%-30%

Amelyekről eddig nem esett szót, de körbeölelték a tavalyi évemet, azok a könyvsorozatok. Rég rajongtam ennyire ennyi könyvsorozatért, mint az elmúlt két évben. Muszáj megemlítenem a Nápolyi regényeket, aminek sajnos már az utolsó része is megjelent idén, de szerintem méltó befejezése lett. A Nevermoor új kedvenc lett, különösen a második rész elolvasása után. A tükörjáró sorozattal pedig nemcsak nyitottam, hanem zártam is a tavalyi évet. Már nagyon várom a következő részt. 


Ilyen szuper volt az én elmúlt évem könyves szempontból, de magánéleti szempontból is sok mérföldkőhöz elértem/elértünk. A jövő évem pedig már valamenyire látható előre, hogy a tanulásról, a munkáról és a jövőre való alapozásról fog szólni, a legkedvesebb hobbim pedig marad az olvasás. :)


Boldog, békés, emlékezetes olvasmányokban gazdag új évet kívánok nektek!

2019. december 30., hétfő

TOP 12: Kedvenc olvasmányaim 2019-ben

Én is elkezdem az év végi összegzős posztok végtelen sorát rögtön egy olyan bejegyzéssel, ami sok könyvmolynak nagy fejtörést szokott okozni, vagyis az elmúlt év kedvenc olvasmányaival. Bár úgy érzem, hogy az idén elolvasott 52 (hacsak be nem fejezem A tükörjáró 3. részét, akkor 53) könyv közül a legtöbb nagyon jó volt, mégis könnyebben tudtam választani 12-t közülük, mint például tavaly. Sorrendet viszont nem akarok és nem is tudnék felállítani közöttük, így olvasási sorrendben láthatjátok őket.

Kate Quinn: Alice hálózata
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Grecsó Krisztián: Vera
Bernhard Schlink: A felolvasó
Kim Leine: Kalak
Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története (a Nápolyi regények befejező része)

Ahogy az lenni szokott, nagyon változatos ez a lista is, sok szépirodalommal, szórakoztató irodalommal, fantasy-val, viszont kevés magyar szerzővel és non-fiction-nel. Kíváncsi vagyok a jövő évem milyen lesz olvasásügyileg, de addig is jön még egy részletesebb éves összegzés is.


Nektek melyek voltak a kedvenc olvasmányaitok 2019-ben? :)