2019. január 21., hétfő

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró 2.)

A vizsgaidőszak ellenére egyik éjszaka fél kettőkor fejeztem be a könyvet. Azt hiszem már ez elmondja, mennyire tetszett A tükörjáró sorozat második része is.

***

Fülszöveg: 2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

***

A Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban ott folytatódik, ahol A tél jegyesei véget ért - Ophélie-nek be kell mutatkozni az udvar, különösen Faruk nagyúr előtt, miközben a családja érkezik látogatóba, és az esküvője is vészesen közeleg. Ezt árnyalja, hogy a történetben megjelenik egy erős krimi szál is, ami már magából a címből is várható.

A második rész is elég vaskosra sikeredett, bár az első rész után már nem ijedtem meg ettől, sőt inkább örültem, hogy mennyi minden fog történni, mik derülnek majd ki, mert nyilván az első rész elég sok kérdőjelet hagyott maga után.
A szereplők még jobban kibontakoztak, új helyszínek jelentek meg, egyre több dologra fény derült, miközben lett ugyanannyi kérdőjel, A tél jegyeseiben már megszokott lassú folyású mégis gyors tempóban.

Mielőtt elkezdtem a regényt, nem tudom miért, de kicsit féltem, hogy nagyon "nyomozós" stílusba fog átcsapni a történet, aztán nagyon hamar megnyugodtam, mert bár jelentős szerepet kaptak a Holdvilág béli történések, de ezek vitték előre az egész sztorit. Emellett jutott idő Ophélie és Thorn évődésére, amit kicsit félve vallok be, de a legjobban vártam. Tinikoromban szurkoltam ennyire egy szerelem kialakulásának és ezt az írónő olyan szépen, lassan, humorosan bontja ki, hogy tényleg élvezet olvasni. 
Ophélie és Thorn ebben a részben még nagyobb jellemfejlődésen megy keresztül, de sok más szereplő is okoz pozitív meglepetéseket. Ophélie-nek volt egy-két - szerintem - túl naiv momentuma, de a könyv végére annyit változott, annyira felnőtt, hogy csak kapkodtam a fejem.

Alapból a könyv utolsó negyede nagyon erős volt, összesűrűsödött, begyorsult minden. Azért is toltam le egyszerre az utolsó 150 oldalt, mert egyszerűen nem tudtam letenni. A Nápolyi-regényeken kívül csak ez a sorozat tudta belőlem ezt kiváltani mostanában. Ez a két sorozat valahogy visszahozta nekem az olvasás iránti bizalmat. 

Természetesen nagyon várom a harmadik részt - A bábel emlékezetét - és mivel úgy érzem kezdek átcsapni "fangirling" üzemmódba, inkább csak annyival zárnám soraimat, hogy ha eddig még nem tettétek, akkor olvassátok Christelle Dabos könyveit.

2019. január 7., hétfő

Mel Robbins: 5 másodperces szabály

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, különösen mióta olvastam belőle egy részletet, ami arról szólt, hogy a szerző, hogyan szokott le a reggeli "szundi gomb nyomkodásról". Ez nálam is nagy probléma, így nagyon kíváncsi lettem mi is ez a szabály és, hogy milyen működésmódok vannak mögötte.

***

Fülszöveg: Ha ​tudod már, MIN akarsz változtatni, ez a könyv megmutatja neked, HOGYAN tedd. 
Ha komolyan gondolod, hogy változtass az életeden vagy a munkádon… 
Ha készen állsz arra, hogy felhagyj a halogatással… 
Ha szeretnél egy egyszerű, de bizonyított módszert, hogy egyszer és mindenkorra legyőzd az önmagadban való kételkedést és a félelmet… 
…akkor a megfelelő könyvet tartod a kezedben!

Világszerte több mint tízmillió ember ismerte meg az 5 másodperces szabályt, hogy magabiztosabb legyen, produktívabb legyen, tudatosabb legyen, több pénzt keressen, a kezébe vegye az irányítást, legyőzze a szorongását, megvalósítsa az álmait, felfedezze a nagyságát! 
Az 5 másodperces szabály nem trükk, hanem egy tudományosan igazolt cselekvési terv, amit könnyű használni, könnyű megjegyezni, és valóban működik. 
Mel Robbins könyvéből megtudhatod, HOGYAN használhatod a viselkedésed megváltoztatására, és hogyan élheted nagyobb bátorsággal a mindennapjaidat. 
Hidd el, ha képes vagy elszámolni 5-ig, megváltoztathatod az életed.


***

Már egy ideje tudom, hogy nincs csodamódszer, hogy azzal, ha elolvasol egy önsegítő könyvet, nem fordul fel fenekestül az életed, de mégis szeretem az ilyen típusú könyveket olvasni, mert sokat lehet belőlük magunkról és másokról tanulni, a megvalósítás pedig csak ránk vár, a könyvek segítségével vagy azok nélkül.


Ahogy fentebb írtam, azért tetszett meg ez a könyv, mert hasonló problémáink voltak/vannak a szerzővel, így extra motiváló volt számomra, hogy elolvashattam, hogyan oldotta meg ő ezeket a hasonló problémákat - kifejlesztette hozzá az 5 másodperces szabályt.

Persze az 5 másodperces szabályról sok embernek az jut eszébe, hogy 5 másodpercig még megeheted az ételt, ha az leesett a földre, de Mel szabálya is hasonlóan egyszerű. Ha a cselekvés gondolata kialakult benned csak számolj vissza 5-től 1-ig és cselekedj. A visszaszámolással megakadályozod azt, hogy a cselekvéssel kapcsolatos érzéseid előtérbe kerüljenek, elkezdj kifogásokat gyártani, halogatni. Azt hiszem ennél egyszerűbb "csodamódszerrel" még nem találkoztam.

A könyvnek nem is ez volt a lényege számomra, hanem hogy rengeteg ember története, visszajelzése szerepelt benne különböző közösségi oldalakról. Ha látod, hogy másoknak is sikerült elérni a céljaikat az élet különböző területein, a munkában, a párkapcsolatban, az egészséges életmódban, az téged is rengeteg energiával tud feltölteni. Ez nálam is így volt. Különösen tetszett a bátorsággal kapcsolatos rész és amikor azzal foglalkozott a szerző, hogy mennyi olyan híres személy van, aki rengeteg küzdelem árán, de végül elérte a célját. Jó volt, hogy itt is hozott sok példát.

Amit viszont negatívumként említenék az a rengeteg elütés. Ha egy-kettő van, az még nem szokott irritálni, de itt elég sok volt. Olyan is, ami megváltoztatta a mondatrész értelmét. Lehet csak én vagyok ilyen szőrszálhasogató, de engem sokszor zavart. 
A másik dolog pedig, ami valószínű inkább a tanulmányaimból ered, hogy sokszor úgy éreztem csak a felszínt kapargatja a szerző egyes témáknál (halogatás, produktivitás, maga a szabály működésmódja) és sokszor nagyon konyhanyelven fogalmozott. Ez persze nem baj, mert mindenki számára érthetővé akarta tenni a dolgokat, de én azt gondolom, aki az 5 másodperces szabályt elolvassa, annak valószínű, hogy nem ez az első önsegítő könyve. A témák kibontásában lehetett volna bátrabb a szerző.

Összességében nagyon lekötött ez a könyv, főleg, hogy újév előtt olvastam és próbáltam vele felszívni magam a 2019-es fogadalmaimhoz, céljaimhoz. Mindenkinek ajánlom azzal az üzenettel, hogy annyit fogsz tudni kivenni ebből (is), amennyit beleteszel, mert szerintem elsősorban nem is magáról a szabályról szól a könyv, hanem a cselekvésről.


"Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy belevágj, ahhoz is bátor vagy, hogy sikerüljön."

2018. december 31., hétfő

Decemberi könyves zárás & Év végi összegzés

Egy maratoni poszt keretében - összevonva a havi zárást és az év végi összegzést - szeretném elbúcsúztatni az idei szuper könyvekben, új kedvencekben gazdag évet. 

Decemberi zárás
Elolvasott könyvek: A december egy átlagos hónap volt olvasás terén, ebben ez évben valahogy beálltam a havi 3-4 könyvre, ebben a hónapban 4-et olvastam el és belekezdtem Christelle Dabos Tükörjáró sorozatának a második részébe meg még több könyvbe, de azokat kérdéses, hogy elolvasom-e majd. 

Kattintva megjelenik a róluk készült ajánló.

Mel Robbins: 5 másodperces szabály - erről is írok majd, jó kis motiváció lehet 2019-re

Vásárolt könyvek: Igyekeztem türtőztetni magam és csak két könyvet vettem ebben a hónapban, amiket sikerült is elolvasnom - az új Elena Ferrantét és az 5 másodperces szabályt. Szeretném ezt a kezdődő szokást a jövőben is megtartani és nem felhalmozni a sok könyvet, hanem minél hamarabb elolvasni.
A karácsonyfa alatt már második éve nem találtam könyvet, de nem is vártam, tudja a család, hogy nehéz nekem könyvet venni, mert "válogatós" vagyok, na meg lehet, hogy már megvan. :D

Blogbejegyzések: Ezzel együtt 7 bejegyzés készült a blogra decemberben és nem kell utánanéznem, hogy tudjam, ez a legtöbb ebben az évben. Kezdek visszatalálni a blogoláshoz. :)



Év végi összegzés
Idén összesen 36 könyvet olvastam el, ami kevesebb, mint a tavalyi, de talán az elmúlt 10 évben is az egyik legkisebb szám, mégsem gondolom kevésnek, hiszen mind nagyon jó könyv volt és könnyebben megmaradnak az olvasmányélmények, valamint kedvenceket is könnyebben választottam közülük. Persze másabb 100-ból 12-t választani, mint 36-ból. :D

Az idei kedvenc olvasmányaim, olvasási sorrendben:

Gretchen Rubin: Boldogságterv
Alice Miller: A test kiáltása
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Cheryl Strayed: Vadon
Buda László: Mit üzen a tested?
Elena Ferrante: Nápolyi regények sorozat
Edith Eva Eger: A döntés
Szabó Magda: Az őz
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Christelle Dabos: A tél jegyesei
Tara Westover: A tanult lány


Idén is nagyon vegyes volt a felhozatal, olvastam sok pszichológia, életmód témájú könyvet, néhány nonfiction-t, kortárs regényeket és évről évre csökken a fantasy-k száma, bár azért év végére beújítottam A tél jegyesei francia fantasy-t kedvencnek. 
Volt 3 újraolvasásom is, Elizabeth Gilbert-től az Ízek, imák, szerelmek és a Hűség, valamint Yalom-tól a Terápiás hazugságok. 
Zömében nyomtatott, saját könyveket olvastam, de befigyelt néhány ebook is. Ősszel pedig beiratkoztam a közelünkben lévő könyvtárba, így már néhány könyvtári könyvet is olvastam az  év utolsó részében. Nincs annál jobb érzés amikor rátalálsz egy régóta vágyott könyvre a polcok között. 

Borzasztó szokásomhoz híven idén is több könyvet vettem, mint amennyit olvastam, szám szerint 55-öt, amit jövőre nagyon-nagyon szeretnék leredukálni. De a könyvtárba járással és a "csak annyit vegyél, amennyit a hónapban elolvasol" szokás bevezetésével úgy érzem sínen leszek.

Egyetlen kihívásra jelentkeztem idén, a  már szokásos várólista csökkentésre, amin ismét elbuktam, a 12 tervezett könyvből kettőt sikerült elolvasni. De nem adom fel, 2019-re már megvannak a listáim, hamarosan láthatjátok őket a Várólista 2019 fül alatt. Most extra gondosan válogattam össze a könyveket, hogy közelebb legyen a siker jövő ilyenkorra. 

***

Köszönöm minden kedves olvasómnak, követőmnek ezt a hatodik évet is itt a Könyvek&Kávé-n! Boldog, békés, sikerekben és szuper olvasmányélményekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

2018. december 30., vasárnap

Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad

Az idei év új felfedezése és nagy kedvence lett számomra a Nápolyi regények sorozat. Az első két részt még tavasszal elolvastam egymás után és már alig vártam a harmadikat, ami szintén nem okozott csalódást.

Fülszöveg: Elena ​és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból. 

A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.

***

Még soha nem olvastam olyan regényt, ami egy ennyire erős, széttéphetetlen, de pusztító barátságról szól. Sok olyan történet van, ahol két ember szerelmét láthatjuk és élhetjük át ennyire mélyen, de igazi nagy barátságokról kevés.

Az első két rész Lila és Elena gyermekkorát és tinédzserkorát mutatta be. Ezekben még látszott egy kis fénysugár, hogy eljöhet a megnyugvás és a boldogság az életükben és a kettejük kapcsolatában, de számomra ez mostanra eltűnt. Nem történt semmi olyan, amire azt mondtam volna, hogy ez jó, ebből még valami pozitív változás elindulhat. Nem tudtam örülni az olyan történéseknek, amelyek miatt az olvasó örül egy könyv olvasásakor. Az egész könyvet belengte a bizonytalanság, ami valahogy belém is átkúszott.

Elena, aki ki akar törni a telepi életből, még valamennyire szimpatikus volt számomra az előző részekben, de ez mostanra eltűnt. Ezen is jó elgondolkodni... Elenán kívül senki nem volt soha kedves szereplő számomra és most már róla sem tudom ezt elmondani. Mert mindenki annyira emberi, mindenki tesz jót és rosszat, sokan rosszat tesznek a jóért. Itt nem tudok senki oldalára állni, nem úgy van, mint egyes regényekben, hogy a "jóknak" szurkol az ember, vagy hogy szimpatikus a gonosz, mert annyira jól van kitalálva a karaktere, meg különben is titokban ő jó, vagy legalábbis lehet sajnálni. Elsőre nagyon furcsa, de jó érzés ez számomra, hogy nem kell senki oldalára állni, hanem mindenkit lehet kívülről figyelni és nem megítélni. Szerintem ez a tetralógia egyik különlegessége.

Emellett sokkal komorabb és mélyebb a harmadik rész. Lassabban indul be és ez a komorság még jobban lelassítja. Utólag gondoltam át, hogy mennyi minden történt ebben a részben is, de a feszült hangulat valahogy elvitte az egészet, én inkább ezt viszem magammal belőle a negyedik részre. 
A másik változás pedig, hogy sokkal mélyebb, komolyabb gondolatok is a felszínre törnek, ami valahogy szükségszerű is. Mindkét főszereplő a 30-hoz közelít, előtérbe kerül a párkapcsolat, a családalapítás, a karrier, a szexualitás, amit a 70-es évek olaszországi történései is felerősítenek. A fasizmus, a szocializmus, a női egyenjogúság kérdései mind megjelennek a szereplők életében. 

Más volt ez a rész, mint az előző kettő, de nem ijesztett meg és ugyanúgy megállt az idő miközben olvastam. Csak a történet volt és én. Várom a befejező részt, de örülök is, hogy csak egy év múlva jelenik meg magyarul, mert úgy érzem nehezen fogom tudni elengedni Lilát és Elenát.

"...mert ki vagyok én, ha te nem vagy elég jó, ki vagyok?"

2018. december 28., péntek

5 kívánságlistás könyv - 2018 december

Így karácsony után (ha nem lett volna elég könyv a fátok alatt :D), hoztam ismét 5 könyvet, ami mostanában felkeltette az érdeklődésemet.

Michelle Obamát egy nagyon inspiráló és hiteles nőként ismerhettük meg Barack Obama, volt amerikai elnök feleségeként. Nagyon szimpatikus nő számomra, így szívesen elolvasnám a memoárját. Szerintem sok mindent tudnék tőle tanulni.



Nagyon sok könyv jelenik meg az örökölt családi viselkedésmintákkal kapcsolatban, mind önsegítő könyvek, mind regények, és szerintem ez tényleg egy kifogyhatatlan téma, mert az egész éltünkre hatalmas hatással van. A tanult lány is ezt hangsúlyozta számomra. Orvos-Tóth Noémitől még nem olvastam, de igazi szaktekintélynek számít, van saját online magazinja is, a MAI Pszicho, így szívesen olvasnék tőle végre valamit.



A XXI. század Kiadó KULT könyvek sorozata szerintem az elmúlt évek egyik legjobb kezdeményezése. Kívül-belül igényes könyveket adnak ki, amelyek közül A hableány és Mrs. Hancock sem lóg ki, sőt inkább az egyik ékkőve a sorozatnak. Meseszép a könyv és nagyon érdekesnek tűnik a sztori. Még nem olvastam, de már ennyit áradozok róla... mi lesz, ha elolvasom?



Erre a könyvre pár nappal ezelőtt bukkantam rá a Molyon. Érdekessége, hogy szilveszter előtt játszódik, ezért megnéztem hátha benn van a könyvtárban, mert jó lett volna ebben az időszakban olvasni, de annyira új megjelenés, hogy sajnos még nincs meg a könyvtárnak. De mindenképpen el szeretném majd olvasni, mert mostanában nagyon tetszenek az elsősorban gyerekeknek, tiniknek szóló meseszerű regények. 



Gondolkoztatok már rajta, hogy milyen lehet egy kozmetikus élete Kolumbia fővárosában? Hát eddig én sem, de ez a könyv a számomra nemhétköznapisága miatt nagyon elkezdett érdekelni. Amúgy is ritkán olvasok krimiket, úgyhogy egy kis perspektíva szélesítésnek biztosan jó lenne.


2018. december 27., csütörtök

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Nagyon sokat hallottam és olvastam már erről a könyvről, idén pedig én is ezzel hangolódtam az ünnepre.

Fülszöveg: Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Grimpli? 

Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét? Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat!



***

Ritkán szoktam tematikusan olvasni, nincsenek kifejezetten évszakokhoz kapcsolódó olvasmányaim, viszont vannak könyvek, amiket többször is olvastam már karácsonykor, ezért az ünnephez kötöm őket. Ilyen például A kis herceg, a Harry Potter első része vagy éppen az Egy különc srác feljegyzései. Idén viszont Matt Haig könyvével szerettem volna hangolódni és azt hiszem sikerült is.

Az írótól már olvastam a Miért érdemes életben maradni? című könyvet, ami a depresszióval való küzdelemről szól és nagyon szerettem, de A fiú, akit karácsonynak hívnak természetesen össze sem hasonlítható vele.

Egy tökéletes Télapó élettörténetet kaptam, egy olyan mese által, amiben egyaránt van szomorúság, gonoszság és komolyság, ugyanakkor tele van boldogsággal, iróniával, humorral és rengeteg kedvességgel. Nagyon tetszett, hogy ennyi féle lényt beleszőtt az író, hiszen szerepeltek benne glimpik és trollok is, de a legjobban mégis a koboldok világának kidolgozottsága tetszett. Kicsit hihetetlennek is tartom, hogy egy ilyen rövid könyvbe ennyi részlet belefért. Egyedül az illusztrációval nem voltam teljesen elégedett

Nagyon jó kikapcsolódás volt a ZH-k és a beadandók között egy ilyen aranyos, pozitív történetet olvasni, és bár Magyarországon nem a Télapót várjuk karácsonykor, de mégis sikerült vele ráhangolódnom az ünnepre. Ugyanakkor, azért bátorkodtam így karácsony után írni még a könyvről, mert szerintem kortól és évszaktól függetlenül mindig jól jöhet egy ilyen csodálatos történet a tarsolyba, ami nem fáraszt le, de mégis tud vele lazítani az ember. Szívből ajánlom mindenkinek!

"Hogyan maradjunk vidámak nehéz időkben is? 1. Együnk minél több mézeskalácsot, csokoládét, lekvárt és tortát! 2. Mondjuk ki gyakran a „karácsony” szót! 3. Ajándékozzunk meg valakit játékkal, könyvvel, kedves szóval és egy nagy öleléssel! 4. Nevessünk akkor is, ha nincs min – illetve főleg akkor! 5. Idézzük fel a boldog múltat – vagy boldog jövőt! 6. Járjunk pirosban! 7. Higgyünk!"

2018. december 25., kedd

Karácsony&Blogszülinap


A Könyvek&Kávé tegnap, Szenteste napján volt 6 éves, ami szinte hihetetlenül hangzik számomra. Persze sok minden változott azóta, voltak kisebb-nagyobb kihagyások, de az olvasás szeretete mindmáig töretlen nálam, és szeretném ezt másoknak is hirdetni.
6 éve, 17 évesen december 24-én írtam a beköszönő bejegyzést, ami rögtön egy karácsonyi üdvözlet volt. Írtam akkor még zenés posztokat, voltak receptes, elmélkedős bejegyzések is, mára ez már letisztult, csak könyvekről írok itt és a tempó sem olyan feszes, hiszen például nem "köteleztem" magam, hogy tegnap, a szülinapon írjak posztot, hanem most, amikor ráérek és van kedvem írni. Olyan hobbi lett nálam a blogolás, mint az olvasás, és még nagyon sokáig szeretném ezt csinálni. Köszönöm az eddigi érdeklődést, kattintást, kommentet. Ezután is visszavárlak titeket...



...és minden kedves látogatómnak boldog, békés, evős-ivós, könyvvel bekuckózós karácsonyt kívánok!