2019. szeptember 17., kedd

Őszi újdonságok - 2019

Akarva akaratlanul is belegabalyodok az új megjelenések tengerébe más bloggereknél/vloggereknél vagy épp a Molyon és gondoltam összeszedem egy csokorba én is, hogy melyek azok az ősszel megjelenő könyvek, amelyeket én is nagyon várok. Ha nem is fogom a polcomon tudni őket, de a könyvtárban majd igyekszem levadászni.
Jöjjön egy kis friss kortárs szépirodalmi és pszichológiai válogatás.

Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Már megjelent, új kiadásban a Magvető Kiadónál
Először Szabados Ágitól hallottam erről a könyvről, majd Dórinál olvastam róla egy nagyon jó ajánlót és ekkor került fel a várólistámra ez a kisregény, ami még 2016-ban jelent meg először a Magvető Kiadónál, de most szeptemberben kiadták új köntösben, ami nekem jobban is tetszik. Az elmenekülés a valóság elől egy olyan téma, ami szerintem sokaknak és sokszor megjelenik a fejében. Kíváncsi vagyok, hogy ebben a történetben, hogyan van kibontva.



Fülszöveg:

Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből?

Az elsőkönyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz.

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
Várható megjelenés: október 10., 21. Század Kiadó, KULT Könyvek sorozat
Colson Whitehead neve már ismerős lehet A föld alatti vasút című regénye miatt, amiről sok jót olvastam, de nem kapott el igazán a téma. Az októberben megjelenő regénye viszont rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Két fekete fiú, javító intézet, igaz történet alapján... Biztos, hogy nagyon kemény lesz, de ezt a könyvet nagyon szeretném majd megvenni. A KULT könyvekben még nem csalódtam.



Fülszöveg:

Két ​fiú egy pokoli iskolában, Floridában…
A kis Elwood Curtis egy szegregált, feketék lakta városnegyedben nő fel és a szívébe zárja Martin Luther King szavait, miszerint „ő is van olyan jó, mint bárki más”. A szülei elhagyták, de nagyanyjának hála Elwood megmarad a jó úton és be akar iratkozni Tallahassee egyetlen fekete főiskolájára. De ebben a világban, az 1960-as évek elején, az USA déli államaiban egy fekete fiúnak egyetlen hibát is elég elkövetnie, hogy a jövője füstbe menjen. Elwoodot elítélik, egy Nickel Akadémia nevű javítóintézetbe kerül, amelynek küldetése, hogy „testileg, szellemileg és erkölcsileg képezze” a büntetett fiúkat, ezáltal „tisztességes, becsületes emberek” váljanak belőlük.
A Nickel Akadémia valójában groteszk kínzókamra, ahol a szadista nevelői kar veri és szexuálisan bántalmazza a diákokat, a korrupt dolgozók és a helybeliek ellopják az ennivalót és a készleteket. Elwood próbál dr. King hangzatos kijelentésébe kapaszkodni, miszerint: „Vessetek minket börtönbe, mi akkor is szeretni fogunk benneteket.” Barátja, Turner szerint azonban ebben a romlott világban csak az úszhatja meg, aki maga is trükkökhöz folyamodik.
Elwood idealizmusa és Turner szkepticizmusa közt támadó feszültség olyan döntéshez vezet, amelynek következményeit évtizedeken át viselik. Colson Whitehead regénye igaz történeten alapul. Ez a floridai javítóintézet száztíz éven át működött és nyomorította meg gyerekek ezreinek életét. A Nickel-fiúk bravúros teljesítmény: megsemmisítő, sodró történet, amely egy klasszis írót állít elénk.
Colson Whitehead Földalatti vasút című regénye elnyerte a Pulitzer- és a Nemzeti könyvdíjakat, és #1 New York Times bestseller lett.

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
Várható megjelenés: október 21., 21. Század Kiadó
Már a cím és a borító is elég lenne ahhoz, hogy el akarjam olvasni ezt a kisregényt, de a fülszöveg is nagyon tetszik. Egy filozófikusabb történetre számítok és remélem ezt is minél hamarabb elolvashatom.



Fülszöveg:

A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra.

De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.
És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

Elena Ferranta: Az elveszett gyermek története (Nápolyi regények 4.)
Várható megjelenés: november 20., Park Kiadó
Ritkán rendelek elő könyvet, de Elena Ferrante kivételt képez. Nagyon várom a Nápolyi regények folytatását, azt viszont már kevésbé, hogy befejeződjön a lányok története. Gondolkoztam rajta, hogy elkezdem nézni a sorozatot, de nem akarom elrontani, vagyis inkább csak megmásítani az általam elképzelt világot. Jó lesz az még akkor, ha befejeztem a teljes könyvsorozatot.
Fülszöveg még nincs fenn a Molyon, de remélem azért megfog érkezni november végére.


Susie Orbach: Terápiában
Már megjelent a HVG Könyveknél
Egyre több könyv jelenik meg pszichológia/terápia témában, aminek én leendő pszichológusként egyrészt azért örülök, mert ezek szerint érdekli az embereket, másrészt pedig, mert én is tudok lubickolni egy kicsit két szakirodalom között. A szerzőt nem ismerem, pedig a fülszöveg alapján sok mindent csinált és írt, de a 40 év szakmai tapasztalata inkább felkeltette az érdeklődésemet. Várom ezt a 10 történetet, a borító meg annyira cuki. 



Fülszöveg: 

Mit ​gondol, érez és hisz egy terapeuta azokról az emberekről, akik segítséget kérnek tőle?

Susie Orbach, a Fat is a Feminist Issue (A kövérség feminista kérdés) sikerkönyv szerzője több mint negyven éve dolgozik pszichoterapeutaként. Ebben a könyvben azt vizsgálja, mi történik a terápiás folyamat során, a tíz esettanulmányon keresztül pedig nyomon követhetjük az üléseket, és megtudjuk, mi zajlik az analitikus és a kliens között. Felszínre kerülnek munkahelyi nehézségek és párkapcsolati problémák, megcsalás, van, akinek a terapeuta arra a kérdésre segíti megtalálni a választ, hogy ki is ő, mást a továbblépésben támogat.
A Terápiában őszinte betekintést nyújt egy olyan folyamatba, amely gyakran szükségszerűen titokban marad. Nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akik kíváncsiak a terápiára, vagy az elkezdését fontolgatják.
Susie Orbach pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, író és társadalomkritikus. A londoni Női Terápiás Központ alapítója, a Guardian egykori rovatvezetője és a London School of Economics vendégprofesszora. Számos könyv, köztük a What do Women Want (Mit akarnak a nők?), az On Eating (Az evés), a Hunger Strike (Éhségsztrájk), a The Impossibility of Sex (Lehetetlen szex) és a Bodies (Testek) szerzője, mely utóbbiért elnyerte a Nők a Pszichológiában díjat. Ő írta a Fat is a Feminist Issue (A kövérség feminista kérdés) sikerkönyvet is, amely több mint egymillió példányban kelt el. A New York Times a következőképp vélekedett róla: „Sigmund Freud óta valószínűleg ő a leghíresebb pszichoterapeuta, aki Nagy-Britanniában tette le a díványát.” Londonban él, sok előadást tart világszerte.

Szél Dávid: Útközben
Várható megjelenés: október 21., HVG Könyvek
A terapeuta esetei sorozat szerintem a legjobb dolog, amit a HVG Könyvek valaha is elindított, de én azért elég elfogult vagyok. Viszonylag olcsó, rövid könyveket adnak ki, amelyek tulajdonképpen esettanulmányok egy-egy nevesebb pszichológus tollából, amelyek nemcsak a pszichológusok munkájába adnak betekintést, hanem gyakori problémákra is rávilágítanak. Az Útközben az életközépi válsággal foglalkozik és szerintem külön érdekesség, hogy Skype terápián keresztül. Engem sem érdekel minden része a sorozatnak, de erre több szempontból is nagyon kíváncsi vagyok.


Fülszöveg:

Hogyan ​lehet megtalálni a kiutat az életközepi válságból?

A 42 éves Miklós feleségével és három gyerekével Németországban él. A külföldi életnek látszólag semmi köze ahhoz, ami miatt pszichológushoz fordul, a családnak viszont annál inkább. A két évig tartó távterápia során mégiscsak körvonalazódik, hogy a külföldi lét is tartogat kihívásokat, az élet egyéb területeihez hasonlóan. Tipikus életközepi válság, gondolhatnánk, de a Skype-on történő munka és Miklós karaktere sem tipikus. A könyv bemutatja a fordulatokban gazdag terápiás folyamatot, amelynek végére Miklós még úgy is révbe ér, hogy a pszichológus tele van szakmai bizonytalanságokkal. A könyv tanulsággal szolgálhat mindazoknak, akik külföldön élnek, az életük felénél járnak, családosak vagy pszichológusként hasonló esettel dolgoznak.
„Kedves, mély, kicsit érces és nagyon céltudatos a hangja, még arra a hétre megbeszélünk egy időpontot. Ahogy letesszük a telefont, elkezdenek pörögni a fejemben a kérdések: milyen is lehet Miklós, miért pont most fordul pszichológushoz és miért pont hozzám? Hány éves, mit dolgozik, kikkel és Németország melyik részén élhet, vajon mit kavart össze a kiköltözés? Megfordul a fejemben, hogy lecsekkoljam Facebookon, aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot. Estére már konkrét forgatókönyveket állítok össze, miközben persze továbbra sem tudok róla az égvilágon semmit. Akármilyen értelmetlenek is ezek a gondolatfutamok, mégis fontos, hogy felszínre kerüljenek, mert annál nagyobb eséllyel tudok magamtól, a saját megéléseimtől és érzéseimtől függetlenül nézni az esetre. Lehetőleg még az első találkozó előtt. Hogy mindezek ne lehessenek különböző projekcióim alapjai.”

Ti milyen könyveknek a megjelenését várjátok idén ősszel?

2019. szeptember 10., kedd

Az első POKET-em - Kira Poutanen: A csodálatos tenger

A legtöbben biztosan hallottatok már a POKET Zsebkönyvekről, amelyek akkorák, mint egy okostelefon és automatákból lehet őket beszerezni egy ezresért, most már nemcsak Budapesten, hanem egyre több vidéki nagyvárosban is. A választék pedig egyre szélesebb, folyamatosan jelennek meg a kis könyvecskék magyar és külföldi szerzőktől egyaránt, magyar hírességek ajánlásával. Nem csak prózák, hanem versek is. 
Én még régebben megvettem Krúdy Gyulától Az Ady Endre éjszakáit, de végül Kira Poutanen könyvét olvastam el először, amit augusztusban szereztem be.
Nagyon színes a felhozatal, az eddig kiadott könyveket itt találjátok, bár arra számítani kell arra, hogy nem minden könyv található meg minden automatában, ezért érdemes a #poketközösség Facebook csoportban érdeklődni.
Szerintem ez egy szuper kezdeményezés, mert elérhető áron, táskabarát méretű, nagyon fontos műveket adnak ki. Mindig örömtáncot járok magamban, amikor látom, hogy valaki poketet olvas a villamoson vagy a metrón.

*

A csodálatos tenger egy ifjúsági regény, Kira Poutanen finn írónő, életrajzi ihletésű első regénye, de szerintem nem egy tipikus tinédzsereknek írt történet, mert a sokszor lírai stílusa mellett nagyon realisztikusan mutatja be, hogy hogyan sodródik egy kamaszlány, Julia az anorexia felé.



Az egész könyv napló formájú, Julia szemszögén keresztül látunk mindent, ezért különösen életszerű az egész. Érezhetőek a különböző stádiumok a betegség kialakulásában és nagyon markánsan megjelennek azok a tényezők, amelyek a betegség felé terelik Julia-t. A kamaszlányok közötti versengés, a hatalmas elvárások a tanulásban, teljesítésben, a média nyomása, a családi problémák és a nővé válás kérdése is.
Annyira parádésan van kibontva az egész történet, hogy kötelező olvasmánnyá tenném nemcsak minden pszichológusnak, hanem mindenkinek, mert ennél jobban én nem láttam még bele, hogy milyen érzései, gondolatai vannak egy anorexiásnak. Szinte már túlzottan hitelesnek látom a regényt, bár ugye önéletrajzi ihletésű és úgy sejtem rengeteg kutató munka is állhat mögötte.
Nagyon drámai, tragikus az egész, talán emiatt lehet, hogy sok olvasót elrettenthet a végigolvasástól. Én viszont azon túl, hogy teljesen átvettem a regény hangulatát, úgy éreztem, hogy rég olvastam olyat, ami ennyire valódi lenne. Erre pedig nagyban rásegít a környezet is, az északi szeles, viharos, havas időjárás, amivel nagyon jól játszott az író.



Ez egy borzasztóan csodálatos történet, amit tényleg nagyon ajánlok mindenkinek, mert segíthet kialakítani egy empatikus, elfogadó hozzáállást, nemcsak az evészavarosokkal, hanem bárkivel szemben. Ameddig nem próbáljuk megérteni, hogy mit él át egy másik ember, eddig ne alkossunk elhamarkodott ítéleteket. Fontos, hogy figyeljünk arra mit mondunk és mit kérdezünk másoktól, de egyszerűen csak figyeljünk sokkal jobban egymásra, és ne féljünk segítséget kérni.

"Hólepte utak, házak és erdők gördülnek el mellettünk, üresen bámulom őket. Tudom, hogy valami eltört, hogy a szalmaszál, ami sokáig egyedül hordozta ezt az egész építményt, kettéroppant, hogy most minden szétesett, a fekete vizek szabadon áramlanak arra, amerre akarnak, a szemekbe, a szívekbe, a lelkekbe, Eljött a félelem kora, az iszonyat ideje, és senki nincs biztonságban, a legkevésbé én. Mert én vagyok mindennek a közepén, az én mellkasomban van a a fekete hideg forrása, onnan árad a fekete vér mindannyiunk fölé. És tudom, hogy teljesen magáénak akar, az összes erőmet, az egész testemet, az egész életemet, míg csak aszott bőr és a kihunyt szemek maradnak majd. És még csak nem is érzek semmit."

Értékelés:

4,5/5 

Fülszöveg

Kira ​Poutanen (1974-) író, műfordító, színésznő Ihana meri (A csodálatos tenger) című alkotása 2001-ben jelent meg Finnországban, szerzője első írói alkotásaként. Az önéletrajzi ihletésű, de fiktív naplóregény egy tizenöt éves lány vallomása anorexiájáról és a betegségből kivezető úton való elindulásáról. A művet megjelenése évében a legrangosabb finnországi ifjúsági irodalmi elismeréssel, a Finlandia Junior díjjal jutalmazták.
A csodálatos tenger két tekintetben is újdonsággal szolgálhat a magyar olvasók számára. Egyrészt célközönségét tekintve a kamaszkor és felnőttkor határán járó fiatal felnőttek számára írott, nálunk kevéssé jelen lévő prózához (young adult fiction) sorolható. Másrészt kiemelkedő színvonalú példája a kortárs finn ifjúsági irodalom azon előtérben lévő, realista jellegű irányvonalának, amely nem menedékül szolgáló álomvilágot kínál olvasói számára a valóság elől, hanem korunk társadalmát és annak problémáit tükrözi, a fiatalok tényleges életét és a nehézségeket, melyekkel szembe kell nézniük.

Kiadta a Sztalker Csoport.

2019. szeptember 2., hétfő

Könyves zárás - 2019 Augusztus

Ahogy azt már a Júliusi zárásban említettem/előrejeleztem, annak ellenére, hogy spanyol nyelvvizsgára készülök, nyári munkázom (még) és sok családi program is volt mostanában, nagyon belelendültem az olvasásba és a blogolásba is, így ebből a szempontból ez az eddigi legtermékenyebb hónapom az évben.

Olvasmányok
Az augusztust végül 8 elolvasott könyvvel zártam, ebből voltak sajátok, könyvtáriak és egy vcs-s könyv is. Bár nem lihegem túl az idei Várólista csökkentést, de örülök, hogy így az év felén túl elolvastam a listámról a harmadik könyvet. :D Szokás szerint most is elég vegyes volt a felhozatal, de az kirajzolódik, hogy elkezdtem kerülni az önsegítő és ezoterikus olvasmányokat, szeretek mostanában inkább fikciót olvasni. Azt is észrevettem, hogy elkezdtem félni a vastag a könyvektől, ami régen nem volt rám jellemző, 300 oldalig még elvagyok, de azon túl már megijedek és lassan is haladok az olvasással. Ebben a hónapban is csak a Lehull a lepel volt viszonylag hosszabb regény.
Eddig 4 könyvről írtam külön bejegyzést, de a többiről is szeretnék majd írni, ha nem is külön-külök posztokat, mert nagyon jók voltak.
Fotót nem készítettek róluk, mert a könyvtáriak és a kölcsönadottak miatt nagyon foghíjas lenne a csoportkép.

Katlin Kaldmaa: Izlandon nincsenek lepkék (könyvtári)
Bernhard Schlink: A felolvasó (könyvtári)
Kira Poutanen: A csodálatos tenger (POKET,saját)
Haemin Sunim - Youngcheol Lee: Azok a dolgok, amiket csak akkor látsz, ha lelassítasz (saját,vcs)


Új könyvek
Augusztusban 7 új könyvvel lettem gazdagabb. Volt egy 21. század Kiadós rendelésem,  három ahonnan  könyvet rendeltem és választhattam egyet ajándékba. Kihasználtam még a Jaffa Könyvesbolt 50%-os akcióját is és vettem két Szabó Magdát. Illetve a Keletinél megvettem a második POKET Zsebkönyvemet is, Kira Poutanen-től A csodálatos tengert. Érdemes közvetlenül a kiadóktól vásárolni, mert sokszor jóval olcsóbban meg tudjátok venni a könyveket és nem csak a régebbi megjelenéseket.


Mucha Dorka: Puncs
Paul Auster: Leviatán
Sarah Pinborough: 13 perc
Sally Rooney: Normális emberek
Szabó Magda Disznótor
Szabó Magda: Für Elise
Kira Poutanen: A csodálatos tenger


Blog és tervek
Augusztusban összesen 7 új bejegyzés került fel a blogra. Igyekeztem tartani magam a heti minimum egy poszthoz és végül ez majdnem meg is duplázódott. A fentebb említett könyvajánlók mellett felkerült még egy poszt három Szabó Magda könyvről, amiket még júliusban olvastam, felkerült a júliusi könyves zárás és egy őszi olvasmánylista is.
Eddig 35 könyvet olvastam idén, amivel már majdnem elértem a tavalyi összolvasásom számát, de a cél az 50 könyv, ami, bár jövőhéten kezdődik az egyetem, de szerintem elérhető szám.
Az elmúlt években sajnos az a tendencia, hogy szorgalmi időszakban nem nagyon blogolok, de azon leszek, hogy ez idén megváltozzon, igyekszem legalább heti egy poszttal jönni, mert jó megosztani a gondolataimat és az sem titkolt célom, hogy szeretnék én is kicsit hozzáteni az olvasás népszerűsítéséhez. 10-12 éves korom óta az egyik legjobb időtöltés számomra az olvasás és örülök, hogy mostanában a közösségi médiában is egyre népszerűbbé válik.


Sok-sok szuper olvasmányt kívánok nektek őszre is! Én már nagyon várom a bekuckózós időt.


A többiek augusztusa: Dóri, Pupilla


2019. augusztus 31., szombat

Karen M. McManus: Lehull a lepel

Még nem nőttem ki a tinédzser könyvekből és lehet nem is fogok soha, de nem bánom, mert például ebben a hónapban is két szuper (vagy három, attól függ, hogy nézzük) könyvet olvastam, amelyekben tizenévesek a főszereplők. A Lehull a lepel volt az egyik, amiről nagyon jókat olvastam és a  könyvtárban szerencsére megakadt rajta a szemem.



A Lehull a lepel egy ifjúsági krimi, amelynek négy főszereplője mind egy-egy sztereotipizált karakter: Addy, a bálkirálynő, Bronwyn, az eminens diák, Nate, a rosszfiú és Cooper, a gimi baseball sztárja. Illetve elhanyagolhatatlanul fontos szereplő még Simon, aki a közellenség szerepét tölti be, mert blogján szaftos pletykákat szolgáltat az iskola tanulóiról. Ők öten büntetésüket töltik a kémia tanáruknál, amikor Simon anafilaxiás sokkot kap és a mentők sem tudják már megmenteni. Szerintem már ez is egy jó kis sztori, de természetesen azzal folytatódik, hogy ki ölte meg Simon-t, mert valaki szabadon garázdálkodik a blogján és gyanúba keveri a többi személyt, aki egy teremben volt vele.

Az elején nagyon nehezen rázódtam bele az olvasásba, mert számomra vontatott volt, főleg, hogy a fülszövegből már kiderülnek az első 50 oldal történései. A szereplők tényleg annyira tipikusan voltak bemutatva, hogy nem gondoltam, hogy bármelyiküket is meg fogom szeretni és azt sem tudtam elképzelni, hogy mi fog történni majdnem 400 oldalon. Le lesz írva, hogy ki mit vacsorázik?
Aztán szépen kirajzolódott a főszereplők személyisége, alakultak közöttük a kapcsolati szálak és ami várható volt, de még egy romantikus szál is megjelent a történetben, miközben persze folyt a nyomozás. De nem is ez utóbbi része tetszett igazán, - könyv közepétől már sejtettem ki a tettes - hanem a szereplők jellemfejlődése, amihez pedig kellett ez a terjedelem.

Nekem nagyon hasonlított ez a történet a Pretty Little Liars-re és a 13 Reasons Why-ra, egy filmként képzeltem el az egészet, talán úgy jobban is tetszene. Ha készítenek belőle filmet/sorozatot biztos meg fogom nézni. Kellett idő hozzá, hogy megkedveljem ezt a könyvet, de most már egyenesen oda vagyok érte. A vége felé pedig még néhány könnycseppet is elmorzsoltam egy szomorú jeleneten, ami úgy emlékszem idén még nem is történt meg velem regény hatására.

Úgyhogy szívből ajánlom tizenéveseknek és azoknak a nem tizenéveseknek a Lehull a lepelt, akik szeretik az ifjúsági regényeket, mert úgy gondolom a külső máz ellenére egy nagyon jól megírt történet. Molyon úgy látom, hogy lesz folytatása, de szerintem nem fogom elolvasni, mert nekem ez így volt kerek, ahogy volt, és félek, hogy a folytatás elrontaná.

Értékelés:
4/5

Fülszöveg

Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?

Megjelent a Maxim Kiadónál.

2019. augusztus 30., péntek

9+1 olvasmányterv őszre

Vasárnap már szeptember elseje, így gondoltam összeszedek néhány könyvet, amelyeket szeretnék elolvasni ősszel. Bár a tavaszi listámról négy, a nyáriról pedig csak egy könyvet olvastam, de listát összeállítani mindig jó buli és most igyekeztem kicsit következetesebb lenni. Megint válogattam könyvtári könyveket, várólista csökkentőseket és friss szerzeményeket. Na meg egy olyat is, amit már két éve kezdtem el olvasni. Nem ér nevetni. :D Jó lenne legalább a könyvek felét elolvasni és szeretnék majd beszámolni róluk december elején.


1. Lugosi Viktória: Vándorhomár - könyvtári
2. Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve - könyvtári
3. Helen Hoang: A szerelem egyenlete - könyvtári
4. Jessica Townsend: Csudamíves (Nevermoor 2.) - könyvtári
5. Thomas Hardy: Egy tiszta nő - vcs, már elkezdtem
6. Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete -  vcs
7. Halász Margit: Éneklő folyó - vcs
8. Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek - nemrég vettem
9. Szabó Magda: Für Elise - nemrég vettem
9+1 Donna Tartt: A titkos történet - már 2017 októbere óta "olvasom"





Ti írtok/írtatok őszi listát? Van olyan könyv, amit szerettek kifejezetten ősszel elolvasni? :)

2019. augusztus 21., szerda

Csernus Imre: Egy életed van

Eddig azt hiszem egy Csernus könyvet olvastam, A nőt és egy előadásán is jártam, ahol "természetesen" már 5 perc után kiforgatta magából a színpadra felhívott lányt. Vegyes érzéseim vannak a módszerével kapcsolatban, de mindig is szimpatizáltam a személyével. Kicsit olyan nekem, mint dr. House, nem akarnám, hogy ő legyen a háziorvosom, de nem tudom őt nem szeretni.

Az Egy életed van című legfrissebb könyve viszont újítás, sokkal kedvesebb hangvételű, személyesebb és elég egyedi a kialakítása, hiszen 12 fejezetre van osztva, egy-egy fejezet pedig az év egy hónapjával foglakozik, kicsit olyan, mint egy kalendárium.

Mostanában nem nagyon szeretek önsegítő könyveket olvasni, kicsit megcsömörlöttem tőlük, mert volt egy időszak mikor szinte csak azokat olvastam, de ez a könyv más volt. Egyszerűen olvasható, nem száraz, mert sok személyes történetet és érdekességet tartalmaz, és tudatalatt késztet gondolkodásra, nem pedig feladatokan keresztül. Minden fejezet egy olyan témát jár körbe, ami a szerző szerint jellemző a hónapra, de megjelennek a természet, az évszakok változásai, az ünnepek, a hagyományok is. Olyan fontos témákkal foglalkozik, mint a kiégés, a felelősségvállalás, az elfogadás, a halál és az egész könyvet körbeöleli a tudatosság, hogy ne csak sodródjunk a hónapokkal, az évszakokkal, ne egy mókuskerékben éljünk, hanem minden egyes nap ugyanannyira számítson.

"Akinek minden napja úgy telik, mint a karácsony, aki számára minden este szenteste, és minden nap ünnep, mert mindennap jól érzi magát a bőrében, az nem fog a kiemelt ünnepekkel foglalkozni, mert azok nélkül is teljes értékű életet él."

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, mert egyre inkább vágyódom (vissza) a természetbe, szeretném megélni a évszakok változását, a ciklikusságot. Szerintem a mai centralizálódott, sodró világban fontos lenne lelassítani és ez a könyv sok embernek felnyithatja egy kicsit a szemét. Csernus dokinak pedig megmaradt a régi él a mondataiban, de sokkal finamobban fejezi ki magát, érezni, hogy békében él önmagával.
Én mostantól szeretném a hónapokat a vonatkozó fejezet elolvasásával kezdeni és az Egy életed van-t pedig ajánlom annak aki szereti Csernus Imrét, és annak is, aki eddig nem szimpatizált vele.

"Amióta vidéken élek, sokkal jobban figyelek a természetre. Emlékszem például a 2010-es évre, amikor egész nyáron esett az eső. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy szegény tiszavirág, eléggé ráfaraghat, ha kifog egy ilyen nyarat, de nézzük a helyzetet az ő szemszögéből! A tiszavirág kikel és szárnyra kap, eltölt egy csodálatos napot, elfogadva, hogy neki ennyi jutott, és ezt az időt maximálisan ki is használja. Miközben nem is tudja, hogy neki ennyi ideje van."

Értékelés:
4/5 

Fülszöveg

Sok-e ​a 28 ezer, vagy kevés? – teszi fel a kérdést az előadásain dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ez a 77 év az, amennyi jut nekünk ezen a földön. Éppen ezért, figyelmeztet a pszichiáter, mindannyiunk legdrágább kincse az idő, és úgy kell élnünk, tudatosan, őszintén és bátran, hogy ebből a 28 ezerből egyetlen napot se pazaroljunk el. Vajon tudatosan élünk, vagy csak sodródunk, és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk? Megélünk minden egyes napot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Folyton a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünkből? Dr. Csernus Imrétől sok mindent tanulhatunk. Kinyitni a szemünket és felismerni, milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Nem félni beszélni az érzéseinkről, bevallani, ha hibáztunk, és elfogadni, hogy nem lehetünk tökéletesek. Tanulni a hibáinkból és mindig a megoldást keresni. És főleg nem másokra mutogatni, hanem vállalni a felelősséget a saját életünkért. Valódi felnőttként élni. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, vallja a neves pszichiáter, aki most szokatlan formában, az év tizenkét hónapja köré rendezett gondolatokban osztja meg velünk nézeteit az életről, az emberhez méltó létről és a boldogságról.

Megjelent a Jaffa Kiadónál.

2019. augusztus 14., szerda

Sally Rooney: Normális emberek

Sally Rooney ír írónő Normális emberek című regénye a Könyvhétre jelent meg magyarul a 21. század Kiadónál, a KULT Könyvek sorozatban. Ahogy azt a kiadótól és a sorozattól megszokhattuk, ez a könyv is hihetetlenül igényes, gyönyörű és ugyanaz a grafika található a borítón, mint az eredeti kiadásnál.
Azon túl, hogy nagyon tetszett a fülszövege, hatalmas hype is övezi ezt a könyvet, hamar beharangozták, hogy mennyire jó, mennyi díjat kapott a regény és az írónő, így nagyon kíváncsi voltam rá.


Már a címe is nagyon ígéretes, hiszen szerintem kevés ember van, aki nem gondolkozott el még azon vagy nem beszélgetett, vitatkozott róla, hogy milyenek a normális emberek? Tulajdonképpen a regény tényleg erről szól, csak egy sokkal elvontabb síkon.
Két gimnáziumban végzős főszereplőnk van, Marianne és Connell, akik teljesen máshol helyezkednek el az iskolai hierarchiában, különböző a családi és pénzügyi hátterük. Egyedül az köti őket össze kezdetben, hogy Connell édesanyja Lorraine Marianne-éknél dolgozik takarítóként, Connell pedig érte megy munka után és így lesz egymás életének része a két fiatal.
Nagyjából négy éven keresztül a gimnázium végétől az egyetemi alapképzés végéig követi végig a regény a kettejük kapcsolatát, váltott nézőpontokon keresztül. Egymás támaszai, barátai, szeretői lesznek, egyszerre hullámzó és állandó a kapcsolatuk. Sokat dobálózom a különleges szóval, de rájuk borzasztóan illik.

Én tudtam, hogy ez nem egy romantikus young adult könyv lesz, de valahol a történet közepén voltam csak képes ezt elengedni, addig viszont szurkoltam, hogy éljenek boldoganm örök szerelemben, oldódjon meg az életük, szülessen sok gyerekük meg minden. Aztán feladtam, mondjuk úgy, egy "nagyobb jó" érdekében. Mert a Normális emberek nem egy tucatkönyv, hanem az emberi mélységekbe akar beleláttatni. Szerintem arról szól, hogy hogyan építjük és romboljuk egymást és aztán hogyan romboljuk vagy építjük tovább önmagunkat, ami fiatal felnőttkorban egy elég sarkalatos pont.
De nemcsak a két főszereplő kapcsolatát mutatta be csodásan az írónő, hanem Connell és Marianne gondolatain, beszélgetésein keresztül azt a közeget is, amiben éltek - a gimnáziumat, az elit egyetemet, a bántalmazó és az apa nélküli családot.

Nem volt egyszerű olvasmány, sokat küzdöttem vele több szempontból is. Sokszor nehéz volt megállapítani éppen kinek a szemüvegén keresztül látjuk a dolgokat, amihez az is hozzájött pluszban, hogy a párbeszédek nem voltak jelölve. Lehet ez az én rigolyám, lehet valaki azt gondolja hozzátartozik az élményhez, nálam nem volt még olyan könyv, amiben szerettem volna.
Sok helyen azt olvastam/hallottam, hogy mennyi filozófikus beszélgetés zajlik Marianne és Connell között, szerintem annyira nem volt sok, lehetett volna több is. Ahogyan a mellékszeplőknek is jobban mögénéztem volna, például Marianne bátyjának, Alan-nek. Illetve volt egy-két "karikatúra" szereplő, akiknél úgy éreztem, hogy az arcomba van tolva az összes rossz tulajdonságuk.

Összességében szerettem volna, ha hosszabb a könyv, nem a cselekmény, hanem a gondolatok miatt. Még egy jelzőt sem írok a végével kapcsolatban, de nekem katarzis élményem volt tőle, a végére értettem meg miről akart igazán szólni a történet. Bár fiatal felnőttek a főszereplők, de a témája miatt tinédzserkortól kezdve mindenkinek ajánlom. 


Értékelés: 
4/5

Fülszöveg
Bámulatos ​és bölcs fejlődésregény, egy magasfeszültséggel lesújtó első szerelem története. 
Az iskolában Connell és Marianne szinte kerülik egymást. Conell igazi közösségi ember, az iskolai focicsapat sztárja, Marianne magányos, büszke és visszahúzódó lány. Amikor Connell elmegy a Marianne-ék házában dolgozó édesanyjáért, különös, megmásíthatatlan kapcsolat jön létre a két tinédzser között, amelyet eltökélten titkolnak. 
Érettségi után mindketten az ország legjobb egyetemére, a dublini Trinity College-ba kerülnek ösztöndíjasként. Az egyetemi évek alatt sem sodródnak el egymástól, összetett kapcsolatukban ellentmondásos helyzeteket szül a vonzalmaik és a lehetőségeik közt feszülő különbség. 
Sally Rooney szűkszavú, visszafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyetlen, máskor gyengédebb jelenetekben mutatja be a vidéki kisvárosból származó, eltérő vagyoni helyzetű két fiatal társadalmi beágyazottságát, családi hátterét és baráti körét. 
Sally Rooney Dublinban él. A Normális emberek a második regénye, amelyet jelölték a 2018-as Man Booker-díjra. 
Első, Beszélgetések barátokkal című kötetével 2017-ben elnyerte a Sunday Times/PFD fiatal írók díját. A Stinging Fly című, félévente megjelenő irodalmi magazin szerkesztője.

Costa-díj – A legjobb regény (2018) 
Specsavers Nemzeti Könyvdíj, Nagy-Britannia – A legjobb nemzetközi szerző (2018) 
MAN Booker-díj – Jelölés (2018) 
Women's Fiction könyvdíj – Jelölés (2019) 
Az év legjobb regénye (Times, 2018) 
Number 1 Sunday Times Bestseller 
„Az év regénye.” Times